Ha a későn születettek nemzedékei a gyilkos vakhitekhez és gyanúperekhez, bűnökhöz és bűnhődésekhez, árulásokhoz és bukásokhoz akár leegyszerűsítő megvetéssel, akár ügyetlen tapintattal közelítenek, akkor mire juthatnak e történeteknek a megértésében?
Szembetűnő, hogy a NER megítélése mennyit romlott alig két év alatt a demokrácia állapota szempontjából. Ezzel párhuzamosan nőtt az első Orbán-kormány iránti nosztalgia a magyarok körében.
A rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament megalakulására emlékezett.
Az első választási nap évfordulója csak holmi ünnepélyes örömködésre kínál alkalmat, a második nap ellenben rákényszerít, hogy felidézzük hajdani csalódásunkat és azokat a töprengéseket is, amelyek a csalódást követték.
Milyen módon lehet belemanipulálni széles tömegeket egymás gyűlöletébe? Miért jön ez a módszer kapóra a mindenkori tekintélyelvű vezetések számára? Kik a magyarság legnagyobb cigány hősei?
A Mérce szerzői ajánlják idei legfontosabb olvasmányaikat.
A spontánul lázadó népi erőnek ez a spektákuluma olyan felejthetetlenül rémítő a fönnálló polgári társadalom (a tőkés establishment) számára, hogy a romániai forradalmat azóta is rágalmazni kell (vagy a sose létezett romániai „kommunizmus” elleni öntudatos föllépéssé stilizálni).
A ceaușescu-i éveket románok és magyarok egyformán megszenvedték, és ez a közös szenvedés kellő alapot adott az 1989 decemberi szolidáris éhséglázadáshoz, majd rögtön utána a kollektív eufóriához.
Harminc éve románok és magyarok közösen álltak ki az elnyomás ellen.
2003. december 5-én hunyt el Szalai Pál közíró, a demokratikus ellenzék tagja, a magyarországi szamizdat kiemelkedő fontosságú és intenzitású szerzője, aki 1989 előtt és után is a bibói ihletettségű demokratikus szocializmus híve volt és maradt.