Variációk börtönlázadásra és munkásmozgalomra. In memoriam Frederic Rzewski
„Attól, hogy a zene eddig nem tudta megváltoztatni a világot, nekünk még kötelességünk törekedni rá, hogy képes legyen.”
„Attól, hogy a zene eddig nem tudta megváltoztatni a világot, nekünk még kötelességünk törekedni rá, hogy képes legyen.”
A propagandagépezet monoton zúgása olyan lármát támaszt, hogy indokolt a félelem: a mégoly határozott egyenes bírálatok sem ejthetnek karcolást a rendszeren.
Két vitairat is baloldali fordulatot szorgalmaz az MSZP-n belül a március 14-i kongresszus előtt. De léteznek egy ilyen fordulat sikeres levezényléséhez szükséges feltételek a párton belül?
Olvasói levél: „Az ellenzék mögé való beállás nem idealista egyéni cselekvésben való naiv hit eredménye, nem visszariadás az antagonizmussal való szembesüléstől, hanem éppen ellenkezőleg, annak dialektikus meghaladása”.
Az előrelépések ellenére az ellenzék továbbra is távol van az országos többségtől. A felszabadult és örömteli hangulat indokolt, tizenhárom éve nem ért el jelentősebb sikert a baloldal, ám hiba lenne azt gondolni, hogy készen van az országosan versenyképes alternatíva.
A rendszerváltás utáni magyarországi liberalizmus egyik meghatározó alakja.
Az EP-választások eredményein kirajzolódó globális trend a globális nagytőke és a nemzeti burzsoáziák küzdelmét mutatja. A magyar eredmény ebbe a trendbe illeszkedik.
Mit jelenthet a kulturális felszabadítás egy olyan korban, amikor a tömegek meg vannak fosztva a saját helyzetükre, történetükre és cselekvési lehetőségeikre vonatkozó tudástól és képességektől?
Amíg a magyar rendszerkritika csak a külföldi tőkére vonatkozik, soha nem lesz valódi lázadás a rendszer ellen.
Vajon igazuk van-e azoknak a környezetvédőknek, akik szerint egy zöldpárti politikusnak nem hiteles egyedül vezetnie Budapest belvárosában? És igazuk van-e a rendszerkritikus választópolgároknak, akik szerint nem hiteles ellenzéki politikusként látványosan urizálva kabrióban szelfizni?