Az Orbánok és Trumpok sikerének kulcsa a saját törzsek megszervezése
A politikusok erőfeszítései egyre több országban arra irányulnak, hogy a többség meggyőzése helyett hangos, jól szervezett tábort építsenek maguk köré.
A politikusok erőfeszítései egyre több országban arra irányulnak, hogy a többség meggyőzése helyett hangos, jól szervezett tábort építsenek maguk köré.
Mi sem természetesebb, hogy amikor új vagy újszerűnek tűnő politikai-társadalmi formákkal szembesülünk, akkor megnövekszik a vágy azok megértése iránt, ez pedig stimulálja az elméletgyártást.
A szavazatok több mint 50 százalékának megszerzésével győzött az egyfordulós elnökválasztáson Andrés Manuel López Obrador.
Sokan a mexikói Trumpot, mások a mexikói Bernie Sanderst látják a mexikói elnökválasztások legesélyesebb jelöltjében.
Jön a Róma-Brüsszel meccs, de vajon mi lesz a végeredménye?
Edward Bellamy 19. századi utópiája kifejezte az amerikai populizmus és az angolszász szocializmus fő elvét: semmi olyat nem kíván, ami ne lenne pragmatikusan indokolható.
A német kancellár úgy véli azoknak a bankároknak is van szerepük a populizmus előretörésében, akik a gazdasági világválságból dollármilliókkal távoztak, miközben milliónyi munkahely megszűnéséért voltak felelősek.
Nem mindenhol olyan sikeres populistának lenni, mint Magyarországon.
A populizmus születésekor baloldali volt. Ugyanazok a problémák hívták életre, mint a korabeli európai szociáldemokrata pártokat: a kíméletlen, taposó gazdasági verseny kárvallottjainak védelme, a veszteseké, a szegényeké.
A nacionalista-populista jobboldal kortárs politikai sikerei elemi erővel mutatják azt, hogy véget kell vetni az önbecsapás korának, s a baloldalnak ki kell dolgoznia önálló demokráciaelméletét.