Balos populista elnöke lesz Mexikónak
A szavazatok több mint 50 százalékának megszerzésével győzött az egyfordulós elnökválasztáson Andrés Manuel López Obrador.
A szavazatok több mint 50 százalékának megszerzésével győzött az egyfordulós elnökválasztáson Andrés Manuel López Obrador.
Sokan a mexikói Trumpot, mások a mexikói Bernie Sanderst látják a mexikói elnökválasztások legesélyesebb jelöltjében.
Jön a Róma-Brüsszel meccs, de vajon mi lesz a végeredménye?
Edward Bellamy 19. századi utópiája kifejezte az amerikai populizmus és az angolszász szocializmus fő elvét: semmi olyat nem kíván, ami ne lenne pragmatikusan indokolható.
A német kancellár úgy véli azoknak a bankároknak is van szerepük a populizmus előretörésében, akik a gazdasági világválságból dollármilliókkal távoztak, miközben milliónyi munkahely megszűnéséért voltak felelősek.
Nem mindenhol olyan sikeres populistának lenni, mint Magyarországon.
A populizmus születésekor baloldali volt. Ugyanazok a problémák hívták életre, mint a korabeli európai szociáldemokrata pártokat: a kíméletlen, taposó gazdasági verseny kárvallottjainak védelme, a veszteseké, a szegényeké.
A nacionalista-populista jobboldal kortárs politikai sikerei elemi erővel mutatják azt, hogy véget kell vetni az önbecsapás korának, s a baloldalnak ki kell dolgoznia önálló demokráciaelméletét.
Magyarországon a baloldali populizmussal kapcsolatos vitákat tíz évvel ezelőtt kellett volna lefolytatni. Akkor elkerülhető lett volna, hogy a neoliberális globalizáció populista ellenpólusát kizárólag Orbán Viktor építse ki – saját ízlésére hangszerelve valamennyi témát, amit a baloldalnak kellett volna középpontba állítania.
Ahogyan az egyszeri szegénylegénynek a magyar népmesékben, úgy kell az ellenzéknek is három próbát kiállnia: ki kell kezdenie a média foglyul ejtését, szembe kell helyezkednie a jobboldali populizmus narratívájával, és az eddigi szerveződési módokat is meg kell újítania.