A színházon belüli erőszakról
Arról, amivel még mindig nem szeretne foglalkozni a színházi szakma nagyobb fele.
Arról, amivel még mindig nem szeretne foglalkozni a színházi szakma nagyobb fele.
Videóriport a 2019-es Néma Tanúk menetéről, melyen a résztvevők a nők és gyerekek elleni erőszak áldozataira emlékeztek.
A társadalmi konszenzus szerint a szülésben csak annyi a lényeg, hogy a gyerek egészséges legyen, és életben maradjon az anyja is. Az anyaságról, az anyává válás átmeneti rítusáról, a szülésről egy ideje nem szokás beszélni.
Ahhoz, hogy a nők kollektíven képesek legyenek az őket ért rendszerszintű elnyomás ellen fellépni, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ráébredjenek, az egyéni negatív tapasztalataikkal nincsenek egyedül.
Az ellenzéki pártok azonban ezt úgy tűnik nem értik, ezért a nők társadalmi hátrányai mellett és helyett inkább párttársaik érdemeit emlegetik nőnapi köszöntőjükben.
Egy borotvamárka profitorientált harcáról a nem létező mérgező maszkulinitás ellen.
A 16 akciónap utolsó cikke a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) munkáját, illetve a csoport alakulásának körülményeit járja körül.
Ha az a szándékunk, hogy felszámoljuk a nők elleni erőszakot, nem elegendő, ha a sikert csupán az egyének érzékenyítésétől, okításától vagy tudatosságuk növelésétől várjuk, legyenek ők akár hétköznapi szemlélők, az elkövetők maguk, vagy éppen az esettel találkozó szakemberek.
Kiépült egy olyan mozgalom, melynek tagjainak meggyőződése, hogy a nők köztulajdon tárgyát képezik, akik felett a férfiaknak jogosultsága van, a férfiaknak szexszel tartoznak.
A késő modernitás elhozta a modern férfi válságát, miközben a patriarchátus – szemben minden híreszteléssel – köszöni szépen, jól van.