A forradalom árvái az egyik csatát vívják a másik után – 2025 filmes csalódásai és lelkesítő sorozatai
Az emancipáció szempontjából releváns „szilánkok” nyomába eredtünk András Csabával az Optimisták új adásában.
Az emancipáció szempontjából releváns „szilánkok” nyomába eredtünk András Csabával az Optimisták új adásában.
Ki, miért és hogyan próbál uralkodni a tudás termelése és elosztása felett?
Amíg a szabadidő a munkaidő ellenfogalma, sosem lehet igazán szabad.
Üres történelmi emlékművek és zsánerszobrok fogságában élünk.
Az önszerveződő, közösségi kultúra mindig veszélyt jelent a hatalomra.
Feketeöves bölcsészekkel értékeltük az évet az Optimistákban. Egyetemi leépítések, Nádas-botrány, KIX. A woke-tól kell félnünk, vagy inkább attól, hogy nem marad időnk, terünk és bátorságunk kapcsolódni egymáshoz?
Elindult a Mérce új kultúrpolitikai podcastja, az Optimisták!
„Nálunk még egy hónap előtt a pesti munkások a polgári köztársaság mellett s ellenünk tüntettek. Nálunk még nem voltak meg azok a harcok, melyekben ez az öntudat megtisztulhatott volna. S ma így megyünk bele a proletárdiktatúrába.”
S mikor Kun a diktatúrát fenyegető külső és belső veszedelmek ellen szólította harcba a tömeget, mikor Kun a leküzdendő veszedelmeket sorolta fel, Báti önkéntelenül Szamuely felé fordult, aki fején a sipkájával, hátát a falnak támasztva állt az ablak mellett, melyből Kun beszélt.
„Elvtársak! Ez a mai pénteki nap, március huszonegyedike, a magyar munkásság legnagyobb napja. Én akartam elsőnek meghozni a hírt: a kormány lemondott, és átadta a hatalmat Magyarország forradalmi proletariátusának.”