Az EU klímaváltozás elleni politikája nem érinti a gazdaság neoliberális alapjait: a gazdasági növekedés mindenhatóságát, és a növekvő egyenlőtlenségek miatt kirobbanóban lévő osztálykonfliktust.
Fábry Ádám szerint Kelet-Európa, és benne Magyarország a neoliberalizmus éllovasa volt, az Orbán-rendszer pedig nem más mint a neoliberalizmus átmentése, tekintélyelvű formában.
Kevés szórakoztatóbb dolog van, mint nézni a Fidesz-közeli jobboldal vergődését, amikor az illiberális állam, azaz az orbáni „keresztény szabadság” fogalma értelmet kap, és annak két összetevője, a nagytőke feltétel nélküli kiszolgálása és az úgynevezett „hagyományos értékek”, például a homofóbia egymással szemben találja magát.
Túlélte a szocializmust, de mi lesz vele a neoliberalizmus alatt?
Igazságtalannak tartja, hogy a vezérigazgató 140 milliót keres egy évben, miközben a dolgozóknak lakbérre és kajára sem futja.
A Sziriza ma már nem ugyanaz a párt, mint négy éve volt, az európai politikai helyzet pedig szintén jelentős fordulatokat vett időközben.
Az EP-választások eredményein kirajzolódó globális trend a globális nagytőke és a nemzeti burzsoáziák küzdelmét mutatja. A magyar eredmény ebbe a trendbe illeszkedik.
Jelen társadalmunknak nagy szüksége lenne a dogmáktól megszabadított kreatív gondolatokra a megújulás (túlélés) érdekében. És érdemes néha a számokkal is bíbelődni.
A Momentum EP-képviselője éppen ott privatizálna, ahol ez nagyon nem működik.
Megint a Gyurcsány-Orbán versengést kell majd bámulnunk évekig? Tényleg csak ennyi történt? Próbáljunk higgadtak maradni, és megfejteni, mi is zajlott az elmúlt évtizedben a politikában.
