Bodó Sándor a Pénzügyminisztérium foglalkoztatáspolitikáért és vállalati kapcsolatokért felelős államtitkára beszédet tartott arról, hogyan mozgósítaná a magyar munkaerő-tartalékot.
2019 szeptemberében jelent meg a Neoliberális hegemónia Magyarországon című kötet, amelynek célja az, hogy itthon is elinduljon a neoliberalizmus káros hatásaival való szembenézés és az ideológiai, valamint politikai alternatívák keresése.
Az egyenlőségelvű osztálypolitika, valamint az egyenlőtlenségeket féken tartó jóléti újraelosztás képviseletének feladásával az egykori baloldal éppen baloldaliságát adta fel.
Tényleg egy új, populista korszakba léptünk? Ha igen, mi magyarázza a populista pártok és politikusok újabb hullámának megjelenését? Talán a neoliberális korszakra adott válasszal, ellenhatással van dolgunk?
Az EU klímaváltozás elleni politikája nem érinti a gazdaság neoliberális alapjait: a gazdasági növekedés mindenhatóságát, és a növekvő egyenlőtlenségek miatt kirobbanóban lévő osztálykonfliktust.
Fábry Ádám szerint Kelet-Európa, és benne Magyarország a neoliberalizmus éllovasa volt, az Orbán-rendszer pedig nem más mint a neoliberalizmus átmentése, tekintélyelvű formában.
Kevés szórakoztatóbb dolog van, mint nézni a Fidesz-közeli jobboldal vergődését, amikor az illiberális állam, azaz az orbáni „keresztény szabadság” fogalma értelmet kap, és annak két összetevője, a nagytőke feltétel nélküli kiszolgálása és az úgynevezett „hagyományos értékek”, például a homofóbia egymással szemben találja magát.
Túlélte a szocializmust, de mi lesz vele a neoliberalizmus alatt?
Igazságtalannak tartja, hogy a vezérigazgató 140 milliót keres egy évben, miközben a dolgozóknak lakbérre és kajára sem futja.
A Sziriza ma már nem ugyanaz a párt, mint négy éve volt, az európai politikai helyzet pedig szintén jelentős fordulatokat vett időközben.
