Az első világháború kitörése után a nemzetközi munkásmozgalom már nem csak az állampárti és államellenes irányzatok mentén lett megosztott. Morális dilemma elé állította a történelem addigi legnagyobb háborúja is.
Példát mutathatnak a világ valamennyi futárjának.
A majális többről szól, mint az arcfestés és a ringlispíl.
Ukrajnai aktivisták beszéltek arról, mi a baj a háborúról kialakult nyugati narratívával, és arról, hogyan tudunk valóban segíteni a helyszínen lévő embereknek és mozgalmaknak.
„Attól, hogy a zene eddig nem tudta megváltoztatni a világot, nekünk még kötelességünk törekedni rá, hogy képes legyen.”
„Mindenekelőtt éjjel-nappal dolgoznom kellett azért, hogy őszintén munkásnak nevezhessem magam. Csak ezután formálhattam jogot arra, hogy munkám osztályom érdekeit szolgálja, mégpedig olyan örömmel és lelkesedéssel, ami csak akkor érhető el, ha az ember nem csak saját magáért, hanem valamennyi elvtársával együtt, a munkások tömegével megsokszorozódva küzd.” 125 éve született Diego Rivera.
A két munkáspárt szervezeteinek a jelentősége a közelmúltban jóformán a nullára apadt. Ők még mindig komolyan versenyeztek a mandátumokért, holott a reakció pártjai már nyíltan kutyába sem vették a parlamentet.
A kínai tulajdonú Salcomp gyára csak márciusban nyílt meg, de máris kőkeményen próbálják ellehetetleníteni a szakszervezeteket.
Rosa Luxemburg, a forradalom fanatikusa, fanatikusan tisztán látó, minden illúziótól mentes forradalmár volt. 150 évvel ezelőtt született Rosa Luxemburg.
Mit veszítenénk? És mit veszítettünk volna bármikor is?
