A kormány végre elszánta magát a közmunkaprogram reformjára. Az irány jó, de a korábbi hibák árnyékától nem lesz könnyű menekülni. Sok kistelepülésen például nem nagyon lehet már sok közmunka-állás ígérete nélkül választást nyerni.
A pénteki csúcstalálkozó könnyen válhat az EU egyik történelmi fordulópontjává, ha és amennyiben az itt kinyilatkoztatott elveket gyakorlati megvalósítás is követi. A szakszervezetek egyelőre óvatosan lelkesednek.
Két sofőr perelte be őket. A bíróság kimondta, dolgozóikat normális munkavállalói jogok illetik meg.
A 2016-os számok lesújtóak, a munkavédelemre szinte senki sem figyel eléggé. Volt olyan is akit méhek csíptek halálra.
A gazdaság növekszik, munkaerő viszont nincs, a cégek 60%-a szerint ez a legnagyobb probléma most. A versenyszférából legalább ötvenezer ember hiányzik
A vecsési áruházban most negyvenen mondtak fel, köztük az üzletvezető, de a győri irodaközpontban is nagy az elégedetlenség. November 9-én újra tárgyalóasztalhoz ül a szakszervezet és a vezérkar.
Másfél héten belül ez a második leépítési hullám.
A rendőrség egy tényfeltáró riport nyomán indult el, amely rabszolga-sorban tartott idénymunkások, elsősorban román nők rettenetes életkörülményeit írta le.
A mintegy 70 demonstráló kéményseprő, és a mellettük kiálló pártok (Párbeszéd, LMP, Jobbik, MSZP) azért vonultak fel a reggeli időpontban, hogy azt követeljék, a parlament ne fogadja el újra az Áder János által visszaküldött, a kémények kötelező ellenőrzésének eltörléséről szóló törvénytervezetét.
József Attila írásának, amelyre itt föl akartam hívni a figyelmet, úgyszólván nincsenek aktualizálható tanulságai, mivel a munkásmozgalom pillanatnyilag szünetel (jobb esetben talán „átalakítás miatt zárva”). De van, ami – a kontextustól függetlenül – mégis hasznosítható belőle.
