A jövő eltörlése a ’80-as és ’90-es évek sci-fi filmjeiben
Hogyan kezelik a jövőt a a ’80-as és ’90-es évek időutazós filmjei?
Hogyan kezelik a jövőt a a ’80-as és ’90-es évek időutazós filmjei?
Hogyan kezelik a múltat a a ’80-as és ’90-es évek időutazós filmjei?
Az elnyomó osztályok már nem tudnak a régi módszerekkel uralkodni, de az elnyomottak még nem képesek e viszonyokon döntően változtatni.
A jövő eltűnése a társadalmi képzelőerő egészének hanyatlását jelentette, annak az adottságnak az elvesztését, hogy el tudjunk képzelni egy olyan világot, amely a jelenlegitől radikálisan különbözik.
TGM-et önnön következetessége és önkritikája egyszerre viszi közelebb az államszocializmus értőbb olvasatához és marad meg munkáiban a kapitalista realizmus keserű kicsengése.
A Jövő Minisztériuma az elmúlt évek egyik nemzetközi könyvszenzációja volt, és végre magyarul is olvasható. A regénybe ágyazott gondolatkísérlet a klímaváltozás elleni sikeres harc eszközeit vonultatja fel. Apátia ellen a legjobb olvasmány, miközben túlzott naivitással sem lehet vádolni.
Byung-Chul Han a Goethe Institut és a Koreai kulturális központ szervezésében tartott előadást Budapesten.
Az antikapitalizmus korábbi formáinak kudarca nem ok a reménytelenségre. Mark Fisher a rendszer belső ellentmondásaira fókuszál, lerántva a leplet a kapitalizmus állítólagos realizmusáról.
A teljes rendszert kell meghaladnunk, ami óriási túlhatalmat biztosít emberek szűk csoportjainak, míg az elnyomottaknak csak egyéni kitörési próbálkozás juthat.
A kapitalizmus személyiségformáló intézményrendszere nem működik tökéletesen, belecsúsznak hibák, porszemek kerülnek a gépezetébe, melyek révén olyan személyiségek is felbukkanhatnak, akik nem tudnak és nem is akarnak belesimulni a rendszerbe.