Igenis politikai kérdés, hogy kórházi fertőzésben halunk-e meg
Bár a kormány azzal az indokkal próbálja titkolni a kórházi fertőzések számát, hogy nem akar félelmet kelteni, ez a félelem valójában régóta velünk van.
Bár a kormány azzal az indokkal próbálja titkolni a kórházi fertőzések számát, hogy nem akar félelmet kelteni, ez a félelem valójában régóta velünk van.
Az otthon gondozói közül is többen megfertőződhettek, sőt, volt, hogy családtagjaiknál is jelentkezett az MRSA-fertőzés.
A jelentést szakembereken kívül nem sokan fogják érteni.
A szakemberek a megelőzésben látják a probléma megoldását, de ehhez több ápolóra, kidolgozottabb stratégiára és egyágyas kórtermekre lenne szükség. A magyarországi kórházak kézfertőtlenítő-használatban is messze elmaradnak az uniós átlagtól, és szabály bár egyre több van, változás még mindig nincs.
Az EMMI „mindenféle vicces érvre” hivatkozva tartotta vissza az adatokat, például arra, hogy azok nyilvánosságra kerülése „pánikot okozhat”.
A kormányzat eddig csak szabályokat fektettek le, a betartásukban azonban nem segített, nem alakította úgy a rendszert, hogy azok betarthatóak legyenek.
A hiányos adatokból ugyan pontosan nem tudjuk, mennyien halnak meg évente kórházi fertőzésekben, de a TASZ által kikért adatok szerint évente több ezer ember lehet a rossz higiéniai körülmények áldozata a magyar egészségügyben.
Több fertőzés, kevés kézfertőtlenítő, használhatatlan adatok, adminisztrációs hiányosságok jellemzik a magyar egészségügyet, és még mindig nem tudjuk pontosan, hányan haltak meg kórházi fertőzésben.
Szinte már természetesnek tekintjük, hogy a kórházi fertőzések éves országos statisztikáját nem láthatjuk, de az még a TASZT is meglepte, hogy mindez egyéni szinten is megörténik.
Az átláthatóság és a közérthetőség még várat magára…