Az ellenzék vezető erejének programjában szemlátomást nem az az újszerű, ami belekerült, hanem hogy egyértelmű szociális prioritásokat jelöl ki.
A kontinens újrafelfegyverzése bizarr gazdasági kísérlet, jelentős reális kockázattal.
Március 15. után is maradt pár fogas kérdés, amit a jelenlegi európai helyzetben Magyar Péternek egyértelműen meg kellene válaszolnia, ha tényleg az ország vezetésére készül.
Tényleg annyit ér a munkánk, amennyit a piac hajlandó érte fizetni?
Ki szerint kényelmes egy márványból készült utcabútor? Miért raknak karfát a pad közepére?
Az ukrán állam a háború alatt is a neoliberális utat járja. Pedig háborúban szükséges szolidaritás forrása elapad, ha mindenki a saját túlélésére kell koncentráljon.
Hiba az ellenzék részéről attól várni a sikert, hogy az emberek, ha majd éheznek és fáznak, fellázadnak a Fidesz ellen.
A szocialista egészségügy a forradalmi folyamat része volt, elválaszthatatlan a politikai és társadalmi törekvésektől.
A magyar állam segélynek nevezi azt, amit épp el akar venni, vagy nem akar többet adni belőle, és íme, az eredmény: az európai országok közül Magyarországon a legalacsonyabb a munkanélküli segély.
Most épp egy szocdem párt emeli olyan fokozatra a bevándorlás- és menekültellenességet, hogy Orbán Viktor is tapsolhat.
