Az Orbán-kormány embertelen válságkezelési karaktere
Az Orbán-kormány koronavírussal kapcsolatos válságkezelésében hasonló mintázatok figyelhetőek meg, mint 2010-2014 között.
Az Orbán-kormány koronavírussal kapcsolatos válságkezelésében hasonló mintázatok figyelhetőek meg, mint 2010-2014 között.
Azokra a posztszovjet országokra fogunk fókuszálni, amelyek Magyarországhoz hasonló gazdasági szerkezettel és lehetőségekkel rendelkeznek, illetve hasonló problémákkal kellett szembenézniük már a krízis előtt is.
A COVID-19 a leggazdagabb országokra jellemző fogyasztási mód fatális infarktusát okozza. A végtelen tőkefelhalmozás spirálja önmagába zuhan, a világ egyik részétől indulva eljut az összes többiig.
Nem egy karakán kiállás a kormány részéről, de legalább koherens a gazdaságvédelmi akcióterv eddigi részleteivel.
Rengeteg jó hír a vállalatoknak, kevés segítség a létbizonytalanságba került munkavállalóknak.
Most kezd csak derengeni, hogy amit örökké tartó „end-of-history” globalizációs idillnek láttak, az visszatekintve fenntarthatatlan adósság- és árbuborékok sorozata volt stagnáló reáljövedelmekkel, amit lehetetlen megismételni.
A válsággal beköszöntő pénzhiány kedvezni fog a kormány kedvenc vállalkozóinak, akik jelentős tartalékaikkal könnyedén felvásárolhatják a legyengülő cégeket.
Szeged polgármestere szerint önkormányzatok és az intézmények megsarcolása helyett az elmúlt tíz évben közpénzből meggazdagodott elitnek kellene vállalni a következő időszak terheit.
Ez ugyanakkor nem biztos, hogy illeszkedik a magyar kormány válságkezelési politikájába.
Válság lesz, válság van. Hogy mennyire lesz mély, de főleg, hogy mennyire fog fájni és kiknek, az viszont azon múlik, hogy az állam mennyire képes és mennyire akar válságot kezelni. Az eszközök a rendelkezésre állnak.