Egy friss felmérés szerint minden harmadik magyar család anyagi nehézségekkel küzd
18 százalékuk éppen, hogy csak kijön a pénzéből, 10 százalékuk minden hónapban anyagi problémákkal szembesül, 3 százaléknak pedig nélkülöznie kell.
18 százalékuk éppen, hogy csak kijön a pénzéből, 10 százalékuk minden hónapban anyagi problémákkal szembesül, 3 százaléknak pedig nélkülöznie kell.
Egy 2-3 hónapon keresztül húzódó járvány miatti válság a háztartások 60 százalékát hozhatja nehéz helyzetbe.
Az Orbán-kormány koronavírussal kapcsolatos válságkezelésében hasonló mintázatok figyelhetőek meg, mint 2010-2014 között.
Azokra a posztszovjet országokra fogunk fókuszálni, amelyek Magyarországhoz hasonló gazdasági szerkezettel és lehetőségekkel rendelkeznek, illetve hasonló problémákkal kellett szembenézniük már a krízis előtt is.
A COVID-19 a leggazdagabb országokra jellemző fogyasztási mód fatális infarktusát okozza. A végtelen tőkefelhalmozás spirálja önmagába zuhan, a világ egyik részétől indulva eljut az összes többiig.
Nem egy karakán kiállás a kormány részéről, de legalább koherens a gazdaságvédelmi akcióterv eddigi részleteivel.
Rengeteg jó hír a vállalatoknak, kevés segítség a létbizonytalanságba került munkavállalóknak.
Most kezd csak derengeni, hogy amit örökké tartó „end-of-history” globalizációs idillnek láttak, az visszatekintve fenntarthatatlan adósság- és árbuborékok sorozata volt stagnáló reáljövedelmekkel, amit lehetetlen megismételni.
A válsággal beköszöntő pénzhiány kedvezni fog a kormány kedvenc vállalkozóinak, akik jelentős tartalékaikkal könnyedén felvásárolhatják a legyengülő cégeket.
Szeged polgármestere szerint önkormányzatok és az intézmények megsarcolása helyett az elmúlt tíz évben közpénzből meggazdagodott elitnek kellene vállalni a következő időszak terheit.