Baljós árnyak: a válság a nyakunkon van
Az első negyedév számai még messze vannak a recessziótól, de már figyelmeztetnek arra, hogy sok jóra nem számíthatunk a következő időszakot illetően.
Az első negyedév számai még messze vannak a recessziótól, de már figyelmeztetnek arra, hogy sok jóra nem számíthatunk a következő időszakot illetően.
Épp a szemünk előtt zajlik le az elektromos autók T-modell pillanata, mikor drága és nehezen használható kuriózumból egyre inkább a mindennapi élet részévé válnak. Mit jelent ez a magyar gazdaság szempontjából?
Mindenekelőtt szögezzük le: rég nem volt ennyire aktív jegybankelnökünk Magyarországon, mint Matolcsy György! Bokros jegybankelnöki teendői mellett, amelyek számosak arra is marad ideje, hogy rendszeresen felvilágosítson bennünket erről – arról.
A napokban küldte el a kormány a Magyarország gazdasági helyzetét bemutató konvergenciaprogramot az Európai Uniónak, amely részben a tavalyi év teljesítményéről számol be, ugyanakkor nem (túl megnyugtató) előrejelzést is nyújt a következő évtizedekre.
Ide vezet Magyarország összeszerelő-üzemmé alakítása: se tisztességes bér, se munkajogok, se munkahelyek.
És abban még nem voltak benne az áprilisi adatok.
Mit kezd a koronavírus-járvánnyal az IMF, a WHO vagy éppen az Európai Unió?
A válság természeténél fogva a munkásokat, alkalmazottakat, kistulajdonosokat sodorja el. Orbán Viktor ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni. Ő reflexszerűen a NER tőkét mentené, miközben majdnem mindenkit kellene.
A privát tulajdonú Lufthansa tizedannyit kap, mint amennyivel az Európai Bizottság a munkahelyek megmentését támogatná az Unióban.
A tőke felhalmozódása önmagában nem fejlődés, a felhalmozó állam pedig nem fejlesztő állam. A NER 10 évét elemző sorozat befejező része.