Én a csürhével vagyok
Nem a parlament körül lévő 1000-1500 ember köpött egyként, hanem egy ember, volt még kb. 10, aki dulakodott, és igen, voltak jó páran, akik kiabáltak. Nem az egyház ellen, hanem a hatalom ellen.
Nem a parlament körül lévő 1000-1500 ember köpött egyként, hanem egy ember, volt még kb. 10, aki dulakodott, és igen, voltak jó páran, akik kiabáltak. Nem az egyház ellen, hanem a hatalom ellen.
Ha az ellenzéki képviselők saját szavazóik negatív kritikáitól félnek, akkor hogyan akarják meggyőzni a nem rájuk szavazókat?
Reflexből mozgunk. Mintha egy 3D moziban valami filmet néznénk, és felénk repülő kő miatt hirtelen lebuknánk, nehogy fejbe vágjon.
Tüntetések és akciók sora következik.
Az idei május elseje tökéletesen megmutatta azt, hogy milyen állapotban van a magyar ellenzék.
Magyarországon a baloldali populizmussal kapcsolatos vitákat tíz évvel ezelőtt kellett volna lefolytatni. Akkor elkerülhető lett volna, hogy a neoliberális globalizáció populista ellenpólusát kizárólag Orbán Viktor építse ki – saját ízlésére hangszerelve valamennyi témát, amit a baloldalnak kellett volna középpontba állítania.
Mondhatni semmi sem történt.
Tényleg bárki reálisan azt gondolja, hogy a hátralévő 69 napban meg lehet szervezni egy előválasztást úgy, hogy a győztesnek utána még legyen is ideje kampányolni?
Április nyolcadikán valami véget ért. A korszak, amelyben a legkisebb rossz jobb, mint az aktuális főgonosz, s ezért kívánatos igazodni a jólértesült (liberális) közvéleményhez lezárult.
A DK, az LMP, az MSZP, a Párbeszéd, a Momentum, a Liberálisok és a Kétfarkú Kutya Párt szerdán tárgyalóasztalhoz ül.