Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nem léptek ki a komfortzónából

Az elmúlt hetekben nagy vita volt arról, beüljenek-e a parlamentbe, átvegyék-e a parlamenti mandátumukat az ellenzéki képviselők. Én sokszor leírtam: be kell ülni, és át kell venni a mandátumot, mert a parlament is egy eszköz, ha szűkös is, az ellenzék kezében.

De emellett azt is írtam és gondoltam, hogy nem lehet elégséges a parlamenti munka, egyszerűen több kell annál, mint amit az elmúlt 8 évben csináltak az ellenzéki pártok.

Sőt azt is láthatjuk, hogy míg mostanáig az ellenzék egy része a 2010 előtti kormányzások terhével küzdött, most, a választások után a teljes ellenzék az elmúlt 8 év ellenzéki működéséből és a választási vereségből fakadó hitelvesztés súlyát is a nyakába kapja.

Az országgyűlés alakuló ülésével párhuzamosan körülbelül 1000-1500 ember tüntetett kint a téren. Sokan közülük vidékről érkezetek erre a napra, szabadságot vettek ki, munkaidőben is hajlandóak voltak tüntetni.

A tömegben sokszor visszatérő kérdés volt, miért nem jönnek ki hozzájuk az ellenzéki képviselők. Mi több képviselővel is beszéltünk, és megdöbbentő volt hallani a kifogásokat, amelyek az “éppen szavazás van”-tól a “félnek, hogy leszidják őket az ellenzéki tüntetők”-ig terjedt. Végül mi csupán Kunhalmi Ágnest és Hadházy Ákost láttuk a tüntetők közé menni, és támogatásukról biztosítani őket.

És ugye, mindkét fenti válasz rossz. Az “éppen szavazás van” például azt jelenti, hogy szavazási szünet van a parlamentben. Ezek 20, illetve 40 percesek voltak. Az ülésteremből kiérni, megköszönni a tüntetőknek a jelenlétet, vagy szimplán csak találkozni velük, az nem több ennél az időnél.

De még ennél a válasznál is furcsább az, hogy félnek a politikusok saját potenciális választóiktól. Mert ha azért, mert félnek attól, hogy leszidják őket (ahogy Kunhalmit egyébként leszidta egy nő, miközben 10 másik ember szelfit kért tőle), akkor hogyan akarják meggyőzni  őket, hogy támogassák pártjaikat?

Vagy egyáltalán, ha az ellenzéki képviselők saját szavazóik negatív kritikáitól félnek, akkor hogyan akarják meggyőzni a nem rájuk szavazókat?

Ha ez nem az utcán fog történni, akkor hol? Az ATV stúdiójában? A Facebookon?

Az április 8-i eredmények után mindenki fogadkozott, hogy most valami új kell, valami keményebb ellenzékiség. Mindenki leírta a 4 évvel ezelőttről ismert toposzokat, hogy vidékre menés, hálózatépítés. Aztán nem történt semmi. Persze egy hónap alatt csodát se lehet csinálni, de 8-án legalább itt lett volna az alkalom, hogy bemutassák az ellenzéki képviselők, hogy komolyan új irányon gondolkodnak.

Persze nem arról van szó, hogy itt a nagybetűs Nép tüntetett, hogy politikai teljesítmény kimenni közéjük, de arról igen, hogy aki komolyan gondolja a parlamenten túli politizálást, Magyarország felszántását, az találkozik és szembenéz a választóival. Az a Parlament helyett legalább a szünetben az utcát választja, és ez tegnap nem történt meg.

Ez nem ítélet, csak megállapítás, sok minden történhet még, de ha az ellenzék nem hajlandó szembenézni azzal a felelősséggel, ami április 8. után rá hárul, akkor mindannyiunknak rosszabb lesz.

Mert ellenzéki pártokra szükség van, és ha a mostaniak ezt a szerepet nem képesek beteljesíteni, nem biztos, hogy lesznek helyettük újak, valószínűbb, hogy a helyükre csak még nagyobb káosz, és reménytelenség jön majd.

Olvass tovább!