Kelet-európai krétafirkák az értelmiség síremlékére
Mi marad az értelmiségnek, ha a „kire kell szavazni a következő választáson?” kérdésére többé senki sem tőle várja a választ?
Mi marad az értelmiségnek, ha a „kire kell szavazni a következő választáson?” kérdésére többé senki sem tőle várja a választ?
Minden a Népszabadság bezárásával kezdődött, mi pedig mindezt csupán elszenvedjük…
Hogyan szerezhetjük vissza szabadságunk?
Székely Lászlót, az ország egyik legelismertebb szívsebészét két hete rúgták ki, miután kiderült, külsős orvos segítségét kérte egy sperciális operációhoz. Visszaalkalmazását Kásler Miklós megvétózta, Székely egyik betege meghalt.
Azon a fórumon, amelyen az ország valós problémáira – például a legalább 2 millió embert sújtó lakásszegénységre, a nem működő e-naplórendszerre, vagy épp a még mindig titokban tartott kórházi fertőzésekre – kellene megoldást találni, inkább egy agresszív politikai szekta fantáziálásairól van szó.
El kell gondolkodni azon, hogy mit kezdhet a magyar politika azokkal, akik huszon-egynéhány évesen undorukban már nem is olvasnak magyar híreket, és egyre inkább elképzelhetetlennek tartják, hogy Magyarországon érdemi feladatokat végezzenek.
Németh Angéla, a Magyar Szolidaritás mozgalom jelöltje győzött.
2010 óta nem tudunk többet beletenni az ellenzék szó definíciójába, mint hogy Orbán-ellenes. Ami egyrészt jövőképnek kevés (konkrétan nulla), összetartó ereje nincsen, cserébe viszont rendkívül fárasztó és csalódást keltő, minden egyes megnyilvánulásában. Hogy mit tehetünk most? Tanulhatunk a hibáinkból.
A megoldás – és a politikai feladat – az volna, hogy az Orbán-rezsim ellenzéke képessé váljon rá, hogy a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségekkel, a széleskörű létbizonytalansággal, a jóléti állam szétrombolásával kapcsolatos elégedetlenségnek hangot adjon és politikai erőt szervezzen mögé.
A magyarok fele szerint az Orbán-kormány nem váltható le demokratikus úton.