A vizsgálatot végző szervezetek több javaslatot is tettek arra, hogyan ne legyen a Facebook káros a társadalomra, de a techvállalat vezetősége nem hajlandó minden kérésüket teljesíteni.
Amikor a társadalmainkat egyben tartó elvek, elképzelések mindegyike hamisnak bizonyul, akkor sokkal mélyrehatóbb dolgokat kell tennünk, mint szobrokat dönteni vagy megvédeni.
Még ha erkölcsileg, járványügyileg, gazdaságilag vagy jogilag úgy is tűnhetne, hogy szükséges a rendkívüli jogrend és a rendeleti kormányzás, arra már magyarázat és felmentés sincs, hogy Orbán a konszenzus helyett továbbra is a permanens szellemi-politikai polgárháború újabb csatáit vívja.
Dolenec és Žitko szerint azért erősödik Európa-szerte a jobboldal, mert meg tudják tenni azt, amit a baloldal nem: a globális kapitalizmus kárvallottjaihoz szólni. Ahelyett, hogy végignézi, hogy a népharag a nacionalista politikában kerül kifejeződésre, a baloldalnak újra merészen ki kell állnia az egyenlőség alapelvei mellett.
A heroikus jótevés nevében fenntartott kontár küldetéstudat katasztrofális károkat okoz a magyar közéletnek és közbeszédnek, a szereplők passzív jelenlétükkel voltaképpen aktívan akadályozzák a társadalmi átalakulást.
Amíg az állam az erősíti bennünk, hogy aki nem tartja a két méteres távolságot, az bűnöző, hogy az számít elengedhetetlen szükségletnek, amit a hatalom birtokosa annak tart, addig ne csodálkozzunk, ha az emberek önbíráskodni kezdenek.
Nem csupán a fake news, a gonosz politika, a társadalom kettéosztottsága az, ami széthúzza a társadalmakat, hanem a politikai figyelmetlenség is.
A digitális platformok politikai nyomásra felhagynak laissez-faire tartalompolitikájukkal, hogy a hagyományos sajtóval szövetkezve „megbízható” híreket és tájékoztatást közöljenek. Ám ez rossz módszer a dezinformáció legyőzésére.
Egy szakmúzeum szétveréséhez nem kell sok idő. Utána viszont évtizedek kellenek, mire újraépítik.
