Az biztos, hogy a sztárok annyi kritikát még sosem kaptak, mint most, amikor a világjárvány és a rasszizmus elleni tüntetéshullám idején elvárták volna az emberek, hogy megmutassák, azért egy globális válsághelyzetben hajlandóak a vagyonukból a többségi társadalom javára is fordítani.
Az első rendezvényen ezren, a másodikon 3,5 ezren vettek részt.
A rendőri erőszak és faji megkülönböztetés kapcsolata az Egyesült Államokban most a legfontosabb közéleti téma, de mi a helyzet Magyarországon? Hogyan változott a roma közösség és rendőrség kapcsolata 2010 után, és mit üzen a társadalomnak a rossz gyerekekre vadászó iskolarendőr? A Baxtale tévében fiatal roma aktivisták, értelmiségiek hasonlították össze a hazai és amerikai helyzetet.
A kentucky-i szenátornak készülő Charles Booker a sokszínű munkásosztály képviseletét tűzte ki célul, és vezet, és New Yorkban is győztek a progresszív képviselőjelöltek. A republikánus oldalon Trump emberei azonban két fontos helyen is veszítettek, ami komolyan megkérdőjelezte az elnök legyőzhetetlenségének dogmáját.
Nem vitás, hogy történelmi időket élünk – de túl azon, hogy ez most jó vagy rossz, beszélnünk kell arról is, hogy milyen érdekviszonyok feszülnek éppen össze a #hashtag mögött.
Az emberek nem az Elfújta a szél miatt gondolják azt, hogy a néger nem ember, hanem azért, mert az értelmezési kereteket fentről szolgáltatják nekünk, és ez a keret kifejezetten azt erősíti meg, hogy a globális kapitalizmus minden problémája rasszosítható.
Azokban a társadalmakban, amelyekben tömegek vannak kirekesztve a jólétből, szükség van egy erőszakszervezetre, amely az elégedetlenségeket szinten tartja, megfelelő formába és a kiszámíthatóság medrébe tereli.
Paradoxon: a közelmúltban megrongált szobrok védelmére igyekvő szélsőséges tömeg, a szobrokat védő rendőrökre támadt.
A történelmet maga a szobor hallgatta el, amely egy rabszolgakereskedőről mint „Bristol egyik legerényesebb és legbölcsebb polgáráról” emlékezett meg.
A több száz megemlékező térdet is hajtott az áldozatok emlékére.
