Az antifasizmus központjában nem valamiféle artikulálatlan gyűlölet- és erőszakpolitika áll, mely tárgyát véletlenszerűen az általa „fasisztának” titulált ellenségben találja meg, hanem az adott történelmi szituáció egy specifikus értelmezése.
Két helyen is csoportosulnak az ellentüntetők, Karácsony Gergely főpolgármester is tiltakozott a Horthyra emlékező felvonulás ellen.
Az esemény szervezői szerint nincs helye a magyar fővárosban a náci masírozásnak, és annak hogy a százezrek haláláért felelős Horthy Miklós kormányzót ünnepeljék.
Múlt hét szombaton fontos dolog történt Budapesten: végre színre lépett ugyanis a tettre kész militáns utcai antifasiszta mozgalom és az eddig tetszhalott hazai radikális baloldal.
Antifasizmus lehet minden olyan cselekedet, amellyel az elnyomás körei ellen lépsz fel.
Egyvalakit már elő is állított a rendőrség valószínűleg a három szélsőjobbossal való verekedés kapcsán.
Sem Schönberger néni, sem a hat hónapos unokája, sem Heydrich és Himmler nem élte túl.
Ráadásul azt sejtetik, hogy az antifasiszták Karácsony Gergely és Pokorni Zoltán megemlékezését is megzavarták volna, holott ebből semmi nem igaz.
A „becsület napi” megemlékezésekhez számos hasonlót rendeznek évről évre a 2. világháborúban a nácikkal szövetséges országokban. Ezek közül mutatunk be néhányat.
Azokra, akik a kitörésre úgy emlékeznek mint a magyar történelem hősies részét képző bátor cselekedetre, nem nagyon lehet mást mondani, mint hogy buták.
