Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A második évforduló egészen más, mint az első volt. A kép egyre zordabb, elsősorban Ukrajna számára, de Európa többi része és tulajdonképpen a világ egésze szempontjából egyaránt.
Cselekvés, szolidaritás, kollektív kiállás helyett 15 éve fülsüketítő csend és közöny van.
Elérkezett a botrány, a sohasem látott szégyen, amit a kormánypártnak valahogyan helyre kéne tennie, de nem tudja: évek óta először tanácstalan – ellenzéke pedig vele együtt áll, tanácstalanul. A tömeg eközben visszatért az agorára.
Nem marad más lehetőségünk, mint hogy – miközben keressük a politikai alternatívát – ragaszkodunk a morális integritásunkhoz, és morális alapon szállunk szembe a hatalom amoralitásával.
A miniszterelnök kénytelen volt a megszokottnál árnyalatnyival többet és olyan módon foglalkozni a társadalmunkat valóban aggasztó kérdésekkel, ahogyan az neki a legkevésbé kényelmes.
Opportunizmus és a jobboldali keretek elfogadása helyett valódi áldozatvédelmet!
A K. Endrének adott kegyelem a gépezet működésének szomorú mellékterméke.
Homofób miniszterek meleg barátja a francia miniszterelnök.
A szovjetek három évvel előbb végezték ki Sztálin elintéző emberét, Beriját, minthogy elhangzott volna Hruscsov titkos beszéde a sztálinizmus bűneiről.
Jórgosz Lánthimosz legújabb filmjének már a címe is nagyszabású történetet ígér. Filmkritika.
