Megvéd valakit egyáltalán a kormány terve Mészáros Lőrincen kívül?
Ha ennyi telik a nemzeti tőkétől válságmenedzsment címszó alatt, akkor kár volt az ő kezükre játszani az ország vagyonát.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Ha ennyi telik a nemzeti tőkétől válságmenedzsment címszó alatt, akkor kár volt az ő kezükre játszani az ország vagyonát.
Arról, hogy most itt tartunk, mindannyian tehetünk, de szeretünk ide és oda mutogatni, ahelyett, hogy hátralépnénk egyet, és körbenéznénk, hogy nekünk és a szűk közösségünknek ebben milyen szerepünk van.
A rendszer megdöntése nélkül nem fog megszűnni a nők rendszerszintű elnyomása.
A szociális munkások a legnehezebb helyzetben élő, legkiszolgáltatottabb embereket támogatják és segítik, úgy, hogy közben gyakran saját egzisztenciájukért is küzdenek.
A válság természeténél fogva a munkásokat, alkalmazottakat, kistulajdonosokat sodorja el. Orbán Viktor ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni. Ő reflexszerűen a NER tőkét mentené, miközben majdnem mindenkit kellene.
A járvány feszegetni kezdte a „kapitalista realizmus” által elképzelni engedett valóságok kereteit: nemcsak lehetségessé, de szükségszerűvé is váltak olyan dolgok, amelyekről korábban autoritást sugalmazó hanghordozással hangoztatta a neoliberalizmus papi kasztja, hogy lehetetlenség.
A privát tulajdonú Lufthansa tizedannyit kap, mint amennyivel az Európai Bizottság a munkahelyek megmentését támogatná az Unióban.
A tőke felhalmozódása önmagában nem fejlődés, a felhalmozó állam pedig nem fejlesztő állam. A NER 10 évét elemző sorozat befejező része.
A 3 százalék fölötti költségvetési hiány nem tragédia. Tragédia az, ha éhezik a nép.
A kormány eddig is mindenben kiszolgálta a gödi bővítést, a koronaválság pedig arra kényszeríti, hogy még jobban teperjen. Némi túlzással ugyanis azt mondhatjuk: ezen múlhat a munkaalapú társadalom koncepciójának túlélése.