A történelemhamisítás neohorthysta iskolája: értelmiség a hatalom árnyékában
Interjú Krausz Tamás történésszel.
Interjú Krausz Tamás történésszel.
Gulyás Márton műsora megújult, és ezentúl a pénteki, élő adások a Mércén is megjelennek majd. Az identitásválság ellen.
Szüntelenül pöröl, emlékeztet, provokál; reményt ad a reménytelenségben a legzordabb, mindig tűéles kordiagnózis (egyben: kórdiagnózis) felállítása mellett is. Csüggedni nem enged, mert nem engedhet.
Corbynék manifesztuma nyilvánvalóvá teszi, hogy a funkciókat illetően sokkal nagyobb potenciál rejlik az intézményi struktúrában, ha kellő fantáziával átalakítják, mint amit egy a klasszikus jóléti állam helyreállítására épülő program következtetni enged.
Nem arról beszélünk, hogy az irodalomnak a nemzeti eszméről kellene szólnia – nagyon régóta csak a rossz irodalom teszi ezt – arról beszélünk, hogy az irodalom maga a nemzeti eszme.
Harmadik éve szervezzük meg a Gólyával közösen a Szabad Október Fesztivált, amin az Őszirózsás és az 1956-os forradalom baloldali emlékezetet őrizzük és ápoljuk.
Saša Uhlová cseh újságíró nyolc hónapon át azok mellett élt és dolgozott, akik nélkül az életünk öt perc alatt megállna: sokszor pokoli, embert próbáló helyzetekbe került, mint alulfizetett „részmunkaidős”, minden hónapban máshol, magánéletét is kockára téve.
A forradalom Ady forradalma volt. Benne jelenik meg egész bonyolultságában és komor fényében, a maga baljós előérzeteivel és bosszúvágyával. Az ő utódai vagyunk, jóban és rosszban. Hogy mire megyünk vele, majd meglátjuk.
Hogyan lehet kikeveredni a „munkaalapú” vadkapitalizmusból, ha egyáltalán ki lehet?
A hatvanas évek másról sem szóltak mint a tömegmunkások harcairól, akik szemben elődeikkel, a szakképzett, szervezett, büszke munkásöntudattal rendelkező munkásokkal, már távolról sem akarták a gyárakban leélni az életüket, hogy a korban használt nyelvvel éljünk: „a munkásöntudat átugrásával proletáröntudatra tettek szert”.