„Nem felejtem el az estét, amikor elhatároztam, hogy menekülni kell”
Videóriport a 2019-es Néma Tanúk menetéről, melyen a résztvevők a nők és gyerekek elleni erőszak áldozataira emlékeztek.
Videóriport a 2019-es Néma Tanúk menetéről, melyen a résztvevők a nők és gyerekek elleni erőszak áldozataira emlékeztek.
Az állami intézmények nem csak abban vétkesek, hogy nem védik meg az áldozatokat: gyakran egyenesen a bántalmazók hasznos és készséges eszközeivé válnak.
A 16 akciónap utolsó cikke a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) munkáját, illetve a csoport alakulásának körülményeit járja körül.
Tévhit, hogy a családon belüli erőszak áldozatai nem kérnek segítséget.
„Én a legmegdöbbentőbb és a legdurvább árulást természetesen a jog és az igazságszolgáltatás területén éltem meg, de emellett még ott volt az egészségügy is, hisz azonnali műtétekre volt szükségem.”
A boszorkányság minden nő öröksége, de ahhoz, hogy megértsük azt a nőgyűlöletet, ami a mai napig meghatározza a patriarchális intézmények gyakorlatait és a férfi-női viszonyokat, emlékeznünk kell a boszorkányüldözések alatt elkövetett nők elleni erőszakra.
A kormány komoly fejlesztés kezdeményezésére szánta el magát a nőket érő erőszak leküzdése terén, viszont az általa válogatottan szűk körből kikerülő (nagyrészt egyházi fenntartású) szolgáltató intézmények néha többet ártanak, mint segítenek.
Itthon mostanság kezd el szélesebb körben terjedni a „PAS”-ra való hivatkozás azokban a szülői felügyeleti jog- és kapcsolattartás-perekben, ahol felmerült az apa gyerek elleni szexuális visszaélésének vagy fizikai bántalmazásának, vagy az anya elleni bántalmazásának a gyanúja vagy vádja.
Freud árulása a nők ellen meghatározó példája annak, hogyan termeli újra a szenvedést az egyenlőtlenségek és az erőszak láthatatlanná tétele.
Bevett szokás, hogy a gyereket az akarata és igénye ellenében, a bántalmazó szülő és az őt támogató hatóságok által kifejtett nyomásgyakorlására kényszerítik az apjával való kapcsolattartásra.