Kenesei István cáfolta a kormány érveit: „Milyen legyen a tudomány, ha nem kritikus?”

Kenesei István nyelvészprofesszor beszédében elmondta, amikor elkezdte a pályáját, nem gondolta, hogy ide jut. Azt hitte, csendben tanítani és kutatni fog, ez még megadatott a múlt rendszerben.

Kenesei szerint a kimutatások bizonyítják, az MTA Magyarországon a legnagyobb presztízsnek örvendő szervezet, ez pedig nem az akadémikusok miatt van, hanem mert van kutatóhálózata. Az akadémikusok ugyanis nem az MTA-n végezik munkájukat, az intézetek kutatói viszont igen. Most a kutatóhálózat van veszélyben, nem az akadémikusok klubja.

A professzor úgy véli, a kormány részről van egy mesterterv: ennek legutóbbi lépcsője a tudományos akadémia autonómiájának elvonása. Indult az egyetemi autonómia csökkentésével, a kancellárok bevezetésével, a Közép-európai Egyetem elüldözésével. Kenesei felelevenítette, amikor a CEU védelmében vonultak utcára az emberek, volt egy transzparens, amelyen ez állt: „Most a CEU, de ki lesz a következő?”

„Itt vagyunk, mi vagyunk a következő” – mondta Kenesei.

A nyelvészprofesszor felemlegetett néhány kormányzati indoklást is az akadémia ellen. Szellemes indoklás, hogy 80 éve ugyanabban a rendszerben változatlanul működik a kutatóintézeti hálózat. Szerinte ez egyrészt ténybeli tévedés, hiszen az intézeti rendszert 1949-ben, valóban szovjet mintára alapították, de hol van már az a sztálini kutatásirányítás? Már ’56 után is átalakult, a kilencvenes években pedig Antall József miniszterelnöksége idején  Mádl Ferenc miniszter és Kosáry Domokos MTA-elnök gyökeresen megreformálta a kutatóintézeti hálózatot.

„Ki merné ezt a két embert azzal vádolni, hogy bolsevikok voltak?” – tette fel a kérdést Kenesei.

Arra is reagált, hogy sokan azzal vádolják az akadémiát, hogy nem mutatta ki a szolidaritását a múltban semmilyen ügyben. Szerinte ez is hamis, hiszen az akadémia nem egy politikai testület, vannak benne jobboldaliak és baloldaliak is, emiatt nem a politikai kiállás a feladata. De igenis kimutatta a szolidaritását abban a formában, ahogy hivatott kimutatni: tanulmányokat, felméréseket készített és azonnal beavatkozik a társadalmi problémákba a kutatási eredményeivel. Példaként vörösiszap-katasztrófát, a közoktatás minőségének romlását említette. Persze utóbbi nem tetszett a kormánynak, mert kritikus volt

„Milyen legyen a tudomány, ha nem kritikus?” – kérdezte?

Címlapkép: Mérce