Miután a menet végét is bevárták, Steiner Kristóf ragadta magához a mikrofont aki köszöntötte a vonulókat, megköszönte nekik a részvételt, a rendőrségnek pedig azt, hogy tavaly után ismét szabadon, kordon nélkül vonulhatott a Budapest Pride.

Ezt követően egy szimbolikus lánykérésnek lehetett tanúja a térre zsúfolódott több ezer ember: a színpadra lépett Lilla, aki arról beszélt, hogy első alkalommal vett részt a Pride-on, mégpedig azért, mert másfél éve megismert egy lányt, akinek a személyében megtalálta az igazit. Lilla felhívta párját a színpadra, aki előtt letérdelt, majd megcsókolták egymást, ezzel hatalmas ovációt kiváltva a tömegben.

Lillát Ádám követte a színpadon, aki a transzneműeket képviselte. Arról beszélt: egyszerre boldog és dühös. Boldog, mert itt van, ennyi emberrel, és mert újra megvalósulhatott a szabad Pride, de dühös, mert olyan országban él, ahol az LMBTQ-emberek számára alapvető feltételeket nem biztosítanak a nyugodt élethez, és ahol a rendszer a saját ideológiáját erőlteti rá a társadalom egészére. Ezután a politikusokhoz szólt: azt követelte a vonulók nevében, hogy az állam önrendelkezési alapon biztosítsa a nemi tranzíció lehetőségét, az azonos neműek házasságának és gyermekvállalásának engedélyezését.

Zárásképpen Ádám úgy fogalmazott: van egy álma, amelyben Magyarországon is rövid időn belül a gyűlölet helyett a szeretetet, az elutasítás helyett pedig az elfogadást választják. „Merjünk magunk lenni bátran és szabadon, ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni!” – így búcsúzott a tömegtől.