„Hozni kell kis áldozatot” ǀ TGM!
Azon a derűs, kedves, megértő és leginkább a másik emberre „ráérő” módon szólal meg a világ dolgairól, amit megtapasztaltam személyesen.
Azon a derűs, kedves, megértő és leginkább a másik emberre „ráérő” módon szólal meg a világ dolgairól, amit megtapasztaltam személyesen.
Rátaláltam arra a TGM-re, akivel jó lenne csak összehaverkodni.
Ugandában halálbüntetéssel fenyegetik a melegeket, és ez Bencsik András szerint vicces.
TGM-et önnön következetessége és önkritikája egyszerre viszi közelebb az államszocializmus értőbb olvasatához és marad meg munkáiban a kapitalista realizmus keserű kicsengése.
Politikai nyomás és keményvaluta-igény hajtotta egy eladósodott vállalat legeladósodottabb részlegének grandiózus projektjét.
Az ipari összeomlással kapcsolatos történelemkönyvi narratíva máig a vállalatok működésképtelenségére hivatkozva írja le a szükségszerű privatizációhoz vezető lépéseket.
Aligha lenne helyes TGM szövegeit valamiféle Bibliaként kezelnie a hálás utókornak: olvassuk őket, gondolkodjunk el rajtuk, vessük harcba saját tudásunk erőit, hogy az életmű ne csak az hommage része legyen, hanem eszmélésünk fontos fejezete.
Sok esetben arról is szó van, hogy a háború sokkja előhívja azokat az emlékképeket, formulákat, amelyek segítségével értelmet tudunk adni az egyébként értelmetlen öldöklésnek, pusztításnak.
TGM láthatta pontosan a mai európai folyamatokat.
A közlekedési dolgozók nem csak engedményeket értek el, hanem sikeresen szálltak szembe a kormányzat akaratával.