Már nem csupán Orbán Viktor beszél egy újabb világháború esélyeiről, és nem csak az egyébként uszító és erőszakos kormánypropaganda sürgeti a békét és kongatja a vészharangokat.
A politikai keretrendszer, amelyben szocializálódtunk, képes-e jól leírni azt a valóságot, amely körbevesz minket?
A képlet kicsit bonyolultabb annál, hogy „antikapitalista” az, ami ingyen van, kapitalizmus pedig az, ami működik.
Ha valami gyanúsat látunk, érdemes utánajárni.
TGM nem valamiféle messiás-szerepben áll itt előttünk, hanem éppen az alternatívakeresés, a marxi kommunizmus elméletének újrafogalmazójaként.
A polkorrekt, színvakon megfogalmazott migrációs sérelmek sorolása közben óhatatlanul elfogja az embert annak gyanúja, hogy a baloldalon is megkerülhetetlenné vált az idegenellenesség.
Az esetben benne van minden, amit ma a magyar államról tudni érdemes: szociális érzéketlenség, jogkorlátozó szemlélet és intellektuális hanyatlás.
Gyakorlati példái a szolidáris gazdasági elvek megvalósulásának. Könyvrecenzió.
Egy fél napra azonban pőrén állt előttünk a valóság: a válságot, melyet a magyar állam okozott, csak a szőnyeg alá söprik megoldatlanul.
A silány kép egy rongy vagy egy szakadás, egy AVI vagy egy JPEG, a megjelenések osztálytársadalmának lumpenproletárja.
