Felszállt a narancssárga füst a balatonalmádi kihelyezett kormányülésről. A résztvevők nem egészen egy nap alatt kimódolták a következő köztársasági elnök és a következő EP-listavezető nevét is. Utóbbi régi ismerős: a kegyelmi botrányba belebukó Varga Judit volt igazságügyi minisztert Deutsch Tamás váltja a lista élén. Tehát lényegében a Fidesz brüsszeli frakciójában a Szájer József zajos távozása utáni helyzethez képest semmi sem változik. Novák Katalin helyére pedig az eddig alig ismert Sulyok Tamás alkotmányjogászt jelölné a kormány.

Míg Deutsch Tamást nagyon is jól ismerjük, addig Sulyokot alig. Az utóbbi tény abból következik, hogy a 2011 után teljesen kiüresedő, mostanra már jóformán csupán állampolgári, alkotmányjogi panaszok visszautasításáról ismert Alkotmánybíróság elnökéről van szó. Ugyanakkor ne tévesszen meg bennünket a hétköznapi, fenyegetőnek éppen nem mondható külső: a hosszú ideig ügyvédként (többek között Bartha László, volt fideszes szegedi polgármester mellett is) praktizáló

Sulyok személyében valódi alkotmányos konzervatívval állunk szemben,

ami látszólag idegen az orbáni felfogástól. De csak látszólag.

Az új államfőjelölt utoljára az alkotmánybírósági elnökké választásakor, azaz 2016-ban került be a hírekbe. Akkor a megválasztásához a Lehet Más a Politika pártra (LMP) volt szüksége a kétharmados többséget rövid időre elvesztő Fidesznek. Míg az egyezségben az éppen fordulaton átesett Simicska Lajossal egyezkedő Jobbik és az MSZP-DK tengely „árulást” látott, addig az LMP hangsúlyozta, hogy szeretnének legalább egyszer hatást gyakorolni a magyar államéletre az alkotmánybíróság elnökéről szóló döntés révén.

Sulyok ugyan távol tartja magát a politikától, de ezzel együtt, még ha a tartózkodó magatartása révén az Orbán-rezsim Alkotmánybíróságában ideális is volt a személye, konzervatív jogfelfogása igencsak kérdésessé teszi, hogy az elnöki pozíciója mennyiben lesz hasznos a társadalom többsége számára.

Orbán hatalom- és jogfelfogása során Carl Schmitt német jogtudós nevével számtalanszor találkozhattunk már. Ő volt az, aki Hitler hatalomra jutása idején a weimari köztársaság alkotmányát kritizálva megjegyezte, minden alkotmány csak annyit ér, mint az azt alkalmazó szuverén vezető felhatalmazása a néptől. Leegyszerűsítve, Schmitt követői úgy látják, nem a törvény betűje abszolút, hanem a szuverén, aki bármikor átírhatja a törvényeket.

A második világháború befejeztével éppen a schmitti felfogással szemben lépett fel az új, katolikus jogi konzervativizmus. E szerint az irányzat szerint a Német Szövetségi Köztársaságban a mindenféle erős vezetők vagy a néphatalom (például a választás útján hatalomra lépő kormány) helyett az ország alkotmányának van elsőbbsége. Jól láthattuk ennek a gondolatnak a legújabb kori megjelenését, amikor a karlsruhei alkotmánybíróság 2023 novemberében megparancsolta az adósságfék betartását a kormánynak.

Míg a hagyományos liberális elv alapján az állam életét szabályozó döntésekben az átlagos polgárnak széles döntési teret kell hagyni, a konzervatív jogelmélet szerint bonyolult és vitás kérdésben a kellő ismeretekkel, beleszólással és döntési kompetenciákkal nem rendelkező polgárok helyett a köz által elfogadott, érdemekkel rendelkező bíráknak és államférfiaknak kell döntést hozniuk. Ennek példáját látjuk az Európai Bíróság esetében is.

Mindezektől pedig alapjában eltér Orbán Viktor uralma a maga 21. századi, speciális jogfelfogási sémájával. Orbán ugyan elfogadja a közpolitikába való beleszólás igényét, s ennek helyt is ad a választások alkalmával, melyeken rendre győz, de ugyanakkor a döntések túlnyomó többségét mégis exkluzívan ő, a miniszterei vagy a tanácsadó testülete hozzák meg.

Tehát Sulyok Tamás jogfelfogása konzervatív irányban tér el Orbán Viktorétól.

Jól érzékelhető ez az egyik legutóbbi interjújából is. Az Inforádióban 2023. október 23-án például hosszasan értekezett arról, hogy a nemzetek felett álló uniós jog mindig problémás volt, és éppen a német alkotmánybíróság szerepfelfogására hivatkozott azt taglalva, hogy az EU-s jogok mikor ütik egy-egy tagállam jogrendszerét és mikor maradnak alul vele szemben. Az ő nézete szerint „nagyjából 90 százalékban” az EU-s jogszabályok az irányadók, de kitüntetett szereppel bírnak a kivételek. Így például ha valamilyen alapjog védelmének szintje az adott országban magasabb; ha az alkotmány „identitását” az EU-s jog „sérti”; vagy ha az uniós alapszerződésben a tagállam által átruházott jogok hatáskörén túlnyúló az EU-s jogszabály – utóbbi kivételre pedig a „migránskvóta-elosztás”-t hozta fel példa gyanánt.

Elsőre úgy tűnhet, a sulyoki álláspont EU-párti, de ez ne tévesszen meg bennünket. Sulyok felfogása ugyanis arra épül, hogy EU-s jogszabály alapvetően nem változtathat meg semmiféle körülményt egy tagállamban sem, maximum azokkal harmóniában, azokra építhet. Ez ellenpontozva, de kiemeli azt a felfogását, hogy lényegében minden jog forrása egyedül a nemzetállam alkotmánya lehet. Ahogy az interjúban hozzá is tette, „mert különben egy Birodalom lennénk.” Éppen ez lehet az oka annak is, hogy az orbáni harcos felbuzdulásokat különböző uniós követelmények ellen az elnöklete alatt az Alkotmánybíróság rendre megsegítette.

Mindennek akár örülhetne is egy magamfajta EU-kritikus. De fontos részlet, hogy az EU-val kapcsolatos döntések Sulyok elnöklete alatt az Alkotmánybíróságban nem a gazdasági, multibarát vonalat, a szabadkereskedelmi nyomulás megállítását érintették, sokkal inkább kiszolgálták a Fidesz által már hangsúlyozott elképzelést, hogy az EU próbálkozásaitól a magyar „alkotmányos identitást”, mint a magyar „kulturális identitás” meghosszabbított karját kell megvédeni.

Ez a gyakorlatban pont azt jelenti, aminek hangzik. A Sulyok-elnökség egy 2021 végi, alkotmánybírósági határozata szerint például a „migránskvóták” ötlete azért sérti a magyarok emberi méltóságát, mert megváltozna a társadalmi környezetük anélkül, hogy erre a változásra demokratikus választáson bármilyen ráhatásuk lett volna”. Bakó Beáta az elemzésében meg is jegyezte, hogy a megoldás ravasz, hiszen az „alkotmányos identitás” elképzelése szerint ha a kormány dönt a vendégmunkások törvényi úton Magyarországon való, időleges megtűrése mellett, ahogy az gazdasági okokból meg is történt, erre a választásokon keresztül a magyar polgárnak ráhatása van, tehát ez nem alkotmányellenes, nem esik ugyanúgy latba. Én még hozzátehetném: egy dologgal nem számol ez a vélekedés: a menedékjog általános, emberi jogi normájával. Ami azonban a liberális jogfelfogás szempontjából cinizmusnak hat, az inkább a német „alkotmányos identitás-gondolat”, ami simulékonyan képes utat engedni az orbáni „szuverén” akaratnak.

Hiszen ha meggondoljuk, mi is történt itt azzal a szerény ötlettel, hogy pár ezer menedékkérőt a leterhelt görög, spanyol, vagy akár az olasz kormánytól vegyünk át és viseljük gondjukat, óriási hisztériába botlunk. 2016 őszén Orbán hatalmi gépezete – schmitti gondolatoktól vezérelve – még gyűlöletkeltő kampányt és „kvótanépszavazást” is tartott az ügyben. Amely az ugyancsak orbáni 50 százalékos részvételi arányon elbukott. Schmitti értelemben tehát a magyarok sem igent, sem nemet nem mondtak a bevándorlókat megbélyegző fideszes ötletre, hanem lényegében nem érdekelte őket. Carl Schmitt bizonyára azt mondaná erre: lebőgés.

De nincsen semmi baj, mint egykor az Ausztriából ilyen-olyan trükkökkel behozott öreg BMW, itt is megjelent az „alkotmányos identitás” nem populista, hanem konzervatív gondolata: az tehát hogy referendum helyett a választók által felkent, alkotmányozó kormánytöbbség rendelkezzen az ügyben – az eredeti, orbáni elképzelésekkel összhangban. Sulyok alkotmánybírósági elnök és testületének többsége pedig méltóságos pecsétjével látta el a rendelkezést.

Tehát, habár Orbán és köre schmittiánusabb jogfelfogásától Sulyoké eltér, mindkét felfogásra igaz, hogy a hatalmi érdekek érvényesítésére feltétlenül alkalmasak. Igaz ez az idegenellenesség, mint hatalmi eszköz körén kívül is. Németországban több tőkés érdekcsoport létezik és ezek versengenek. Egyfelől az alkotmánybíróság véleményével egyezve több megszorítást kívánnak, másfelől a zöld-szociáldemokrata-liberális kormánnyal együtt több állami fejlesztést és beruházást igényelnek. Ezzel szemben Magyarországon mind a multik, mind pedig a „nemzeti nagytőke” érdekeit egyeztető fórumként Orbán Viktor miniszterelnök képviseli.

Novák Katalin egy nagyon is politikus és publikus elnöki karakter volt. A Fidesz vélhetőleg azért választotta őt, hogy azokra az urbánus, konzervatív értelmiségiekre is hatással legyen, akiket a Megafon nem ér el.

Sulyok nem ilyen karakter. Ő a pártpolitika területére sohasem tévedő jogtudós, aki érdekviták eredményeként születő jogszabályok értelmezésére vállalkozik – így köztársasági elnökként sem várható tőle, hogy szembe menjen az Alaptörvénnyel, vagy az, hogy jogszabályok visszaküldésével bosszantsa a parlamentet.

Mi ez, ha nem Orbán Viktor újabb kísérlete az izgalmaktól, botrányoktól (ahogyan ő az évértékelőn fogalmazott: rémálmoktól) terhes 2024 eleji hangulat lecsillapítására és mederbe terelésére?