De ha már kényszer van a lopásra, a Nemzeti Kleptokrácia Rendszerében ettől a szörnyű mentális betegségtől szenved a miniszterelnök lányának férje, meg lehetett volna akadályozni, hogy a kampányban kerüljenek elő ezek a tények azzal, ha két évvel ezelőtt az ügyészség nem kaszálja el a magyarországi nyomozást.
2012-től két évig magyart tanítottam idegen nyelvként a Bicskei Menekülttáborban. Akkoriban még a magyar államnak volt egy integrációs programja a menekültek számára, ennek egyik eleme volt a napi három nyelvóra.
Egy vallási vezető számára valóban az lenne az egyetlen fontos közéleti kérdés, hogy a vallása gyakorlását megtűri-e a hatalom, illetve az, hogy segíti e pénzzel a vallási szervezet fenntartását?
Mi kell ahhoz, hogy egy rendszert diktatúrának nevezzünk? A pártok betiltása? Bebörtönzések? Az ellenzéki sajtó ellehetetlenítése? Fontos kérdések, de amíg ezt kérdezgetjük, egész nyugodtan fel lehet számolni a szabadságjogainkat, el lehet nyomni a polgárokat.
Az anyaság sajnos erről szól: a folyamatos bizonygatásról, bizonyítgatásról. Nem a gyereknek, hanem a társadalomnak.
Zsigmond Ede, a fasizmus által tragikusan fiatalon meggyilkolt proletárköltő versei, prózái és cikkei megérdemlik a gyűjtést és közlést, itt azonban én is csak egy válogatásra szorítkozhatom verseiből, melyek az emberségért, a szabadságért, egyenlőségért és az életért szóltak
Egy választási kampánynak arról kéne szólnia, hogy milyen fényes jövőt képzelünk el az országunknak, a közösségünknek. Na, erről pont szó sincs.
Az 1968 utáni korszak fő folyamatai megmutatták azt, amit a történelem már nem először produkált: a francia forradalom hármas jelszavából kiemelt EGYETLEN érték – esetünkben a szabadság – köré szerveződő mozgalmak szükségképpen kiinduló céljaikkal ellentétes eredményhez, eredményekhez vezetnek.
Ha megnézzük az életútját 1990-es köztársasági elnökké választása előtt, kevés kompromisszumosabb alakot találunk a magyar történelemben, mint Göncz.
A neoliberális meritokrácia gyilkos versenyhelyzetet alakított ki, amelyben „mindenki a saját szerencséjének kovácsaként”, magát reklámozva – árusítja magát mint terméket a véget nem érő játszmában.
