Az MSZP hitelességi problémákkal küzd lakhatási kérdésekben
A jóra való restség nem tesz szimpatikusabbá senkit.
A jóra való restség nem tesz szimpatikusabbá senkit.
A stadionépítésről tudnak 1 nap alatt dönteni, a családok kilakoltatásáról nem.
Még van tétje a szavazatunknak. Viszont lehet, hogy jó ideig utoljára.
Évek óta az van, hogy Orbán Viktor évértékelőjében nem azt kell nézni, hogy miről, hanem, hogy miről nem beszélt. Idén például a miniszterelnök úgy festette fel a jó irányba haladó ország képét, hogy a korrupcióról, az oktatás, az egészségügy helyzetéről egy szót sem beszélt.
A Miniszterelnökség adóforintjainkkal garantálta, hogy az Elios csalásgyanús ügyletei megvalósulhassanak. Tényleg az a nemzet sikeres, amely az emberek a közös munkájának gyümölcseit egy kiváltságos elitcsoportnak játssza át?
Mit szóljunk a rettenetes hanyatlás viszolyogtató tüneteihez? Az eldurvuláshoz, a kíméletlenséghez, az együttérzésnek, a szabadságszeretetnek, embertársaink megbecsülésének a kiáltó hiányához?
Nehéz lehet a közíró dolga, ha úgy kell a közegészségügyről írnia, hogy közben ennyire undorodik a közemberektől.
Szabad-e szerepet vállalnia a parlamenti választásokkal kapcsolatban egy olyan helyi érdekérvényesítő közösségnek, amely kifejezetten a város problémáival foglalkozik, azokra keres megoldásokat?
Minden egyes perc, ami a DK határozott elhatárolódása hiányában telik el, masszívan ront az ellenzék hitelességén. Egyetlen ellenzéki szavazónak sem kellene olyan méltatlan helyzetbe kerülnie, hogy egy olyan párt képviselője álljon a Fidesszel szemben, amely párt taktikája lényegileg egyezik a Fideszével.
A politikai nagyság nem azonos a morális „nagysággal” – ha van olyan –, ennek ugyanis nem az önmagam előtti megdicsőülés, hanem a más emberek számára elért eredmény a fokmérője.