A koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági válság Magyarországon is a prekariátus körében szedi a legtöbb áldozatát, de a proletariátus helyzetét is az egyre nagyobb létbizonytalanság jellemzi. A piaci logikával szemben itthon egyelőre nem látni érdemi ellenerőket.
De tényleg: kellett ez nekünk?
Április 15-re az angliai hajléktalan népesség 90 százalékának sikerült szállást felajánlani, és 5400 személyt helyeztek el szállodákban.
Persze az meglehet, hogy hosszas keresgélés után talált olyat, amelyik elégedett, de ott már talán hitelességi problémák merülnek fel.
A francia önkormányzati választások előtt fokozódik a feszültség Franciaországban.
Az értékesítés csökkenése átalakulást hozhat az európai autóiparban, ugyanakkor a profitérdekelt közlekedési ipar zöldre festett kimentése nem oldja meg annak alapvető problémáit.
Az idősgondozás körüli rendszerhibák nem fognak maguktól megoldódni vagy elmúlni. Ellenben egyre inkább súlyosbodnak és egyre nagyobb tömegeket érintenek. Családtagjaink és saját időskori ellátásunk érdekében érdemes megfontolni, hogy várunk-e tovább a csodára, vagy megpróbálunk együtt cselekedni.
Akinek mindenekelőtt ez a nyolcadrangú szoborügy fáj, nézzen sürgősen tükörbe: reméljük, nem fajgyűlölőt lát benne.
Mit lát az elit a válságban, milyen kiutat javasolnak? És vajon alkalmasak-e arra, hogy az országot a válságból kivezessék?
Ha a későn születettek nemzedékei a gyilkos vakhitekhez és gyanúperekhez, bűnökhöz és bűnhődésekhez, árulásokhoz és bukásokhoz akár leegyszerűsítő megvetéssel, akár ügyetlen tapintattal közelítenek, akkor mire juthatnak e történeteknek a megértésében?
