Mandátumvita: a helyben toporgás művészete
A mandátumvita jelen formájában éppen annak a megúszós, tét nélküli politikának az egyenes folytatása, ami idáig is elvezetett.
A mandátumvita jelen formájában éppen annak a megúszós, tét nélküli politikának az egyenes folytatása, ami idáig is elvezetett.
Egy budapesti fiatalok és makói gumiipari dolgozók részvétele mellett zajló szegedi fórumon jártunk.
Beszélnünk kell arról a kérdésről, amin tulajdonképpen a választás elúszott: beszélnünk kell a NATO-ról, a háborúról és a miniszterelnök-jelölt ezzel kapcsolatos tévedéseiről.
Áltathatnánk magunkat azzal, hogy április 3-án már nem érdemes részt vennünk a polgári demokrácia díszleteinek fenntartásában, de ezzel csak magunkat verjük át. Ennek pedig végzetesek lehetnek a következményei.
Üveges Gábor a Mércének.
Első látásra teljesen logikus és nehezen kritizálható az az álláspont, amelye a magyar miniszterelnök a NATO-csúcs kapcsán elmondott. Ha viszont az események mögé nézünk, kiderül, ez is a kettős beszéd szokásos fordulata.
A szombati tüntetés alapján továbbra is a társadalom széles tömegei állnak a pedagógusok ügye mellett.
A kormány gyakorlatilag valamennyi, a társadalom működését biztosító szektort semmibe vesz.
Sokat küzdött a kormány azért, hogy a pedagógusok sztrájkba lépjenek.
Az ellenzéki tüntetés lengyel vezérszónoka éveken keresztül az európai jobboldal egyik első embereként nem csupán elnézte, hanem aktívan segítette is Orbán pávatáncát és európai politikáját, a migránsozás, brüsszelezés ellenére.