TGM: Újfasizmus és válság
1993 óta neonácik 140 embert öltek meg Németországban. Ezt a tényt nagyon ritkán, nagyon kevesen szokták emlegetni vagy pláne hangsúlyozni.
1993 óta neonácik 140 embert öltek meg Németországban. Ezt a tényt nagyon ritkán, nagyon kevesen szokták emlegetni vagy pláne hangsúlyozni.
A soviniszták őrjöngő hatalom- és megtorlásvágyának a levét az alávetett osztályok szokták meginni. A megtévesztett nemzedékek áldozatai ott nyugszanak – igen, éppen ott! – a katonatemetőkben.
A Les Temps Modernes a független, sokáig kommunistabarát baloldal orgánuma volt.
A baloldal, mint mindig, azon bukik el, hogy hatalomvágyó siettében elkezd hasonlítani az ellenfélhez. Mintha a néphez való hűség ugyanazt jelentené, mint az uralkodó osztály és a tőkés állam által manipulált, represszív közvéleményhez való alkalmazkodás.
Szokványosabb körülmények között rendes baloldali ember azt mondaná, hogy mert az európai választásokon induló magyarországi pártok között számunkra nincs elfogadható alakulat, ezért nem szavazunk, vagy protesztszavazatot adunk le.
Ha beleolvasnak e neofasiszta/neonáci szerzők műveibe, a leghivatalosabb magyarországi kormányközeli, kormánybarát torkokból áradó hangzatokra fognak lelni.
A nagyközönség érdektelensége Karácsony Gergely programja iránt nem érthetetlen.
A politikai szakadás teljes, az EU-t csak a németországi tőke érdekei tartják össze, belső tartalma fogytán. Hogy ennek Orbán örül, egyszerre mutatja taktikai tehetségét, felelőtlenségét és történelmi érzéke teljes hiányát.
A magyar kommün filozófusának néhány állítását fogjuk idézni, itt-ott kommentálni. A proletárforradalom emlékéhez csak ez, csak a forradalmi filozófia hangja méltó.
Nincs honnan kilépni, nem adhatjuk vissza a kitüntetéseinket: már kiléptünk, visszaadtuk.