A becstelenség napja
A kitörési kísérletet bármilyen értelemben kapcsolatba hozni bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, felháborodjon-e rajta vagy nevessen.
A kitörési kísérletet bármilyen értelemben kapcsolatba hozni bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, felháborodjon-e rajta vagy nevessen.
A vereség a valós viszonyokat mutatja, de három politikai hibát könnyű azonosítani az ellenzék kampányában: az első a jelölt személye, a második az ellenzéki infrastruktúra hiányosságai, a harmadik pedig egy kampánystratégiai tévedés.
Ennek a hatodik évébe lépett politikai vállalkozásnak még nem vontuk le a tanulságait.
Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez a történet csak a legszegényebbekről, a legelesettebbekről szól.
A rezsim közveszélyes ideológiai zagyvalékának már ma is van alternatívája a politikában, mégpedig nem is egy és ezt rettentően fontos lenne világossá tenni és beszélni róla.
Mintha a DK-nak alapvetően az lenne a képe a parlamentről, hogy az zárt ajtók mögötti alkudozásokról, kompromisszumkereső aprómunkáról kell szóljon, nem a nyilvánosság előtt zajló politikai küzdelmekről.
Ez a győzelem attól szép, hogy a semmiből jött, mégis maradtak kérdések.
Az antiorbánizmus azért nem lehet „tartalmatlan”, mert ha az lenne, akkor azzal azt állítanánk, hogy nincs semmilyen kifogásunk a jelenlegi hatalomgyakorlással szemben.
Budapestet nagyrészt olyan politikai döntések formálták, amelyeknek több köze volt az önkormányzatok korlátozott anyagi lehetőségeihez, valamint a helyi gazdasági szereplők és az önkormányzati politikusok rövidtávú érdekeihez és a képzelőerő hiányához, mint egy 21. századi metropolisz lakóinak tényleges igényeihez.
A valójában egyáltalán nem fontos dolgok helyett el kellene képzelni és el is mondani, milyen világban szeretnénk élni, ehelyett a mostani, szabadságellenes, korrupt rendszer helyett.