A jó kultúrpolitika nem sznob, hanem plebejus, nem a harsányságot méltányolja, hanem a közösséget szervezi, nem a pillanatot uralja, hanem vizionárius, de nem a nagytőke betonjába fektet, hanem a sokaság kulturális hozzáférésébe.
Húsz éve jelent meg TGM Szegény náci gyermekeink c. írása. Próza.
Két mondat Donáth Annától, a Momentum vezetőjétől, melyek az „arisztokratikus, bénító és megrendítő valóságvakság”-ról tanúskodnak. Fehér Renátó jegyzete a kudarcot vallott párt politikai nézeteiről.
Kinek a kulturális politikája a mi kulturális politikánk? Kire vetjük vigyázó, de rövidlátó szemünket? Felvilágosult önmagunkra?
A Petőfi Irodalmi Múzeum Petri-tárlatot nyitott február 9-én. Milyen?
Nem lehetnek kevesebben a baloldalon egyéni fölényeskedések miatt!
„De hát úgyis örömből, szenvedélyből csinálod alkotsz, önkifejezel, aztán kiteljesedsz. Úgysem a pénzért csinálod. Nem kifizetnek, hanem népszerűsítenek. Tekintsd ugródeszkának, bemutatkozásnak!”
Mit jelent a ma 80 éves Nádas Péter a tágabban értett rendszerkritikus közeg számára? Mi miért, és főképp, hogyan olvassuk?
A Fordulat folyóirat 30. száma kultúra és kapitalizmus viszonyát járja körül. Miben áll a bevezető tanulmány retorikai pozíciója, nyelvi működése, szövetségi politikája és az esztétikai tényezők iránti bizalmatlansága?
Miben állt a Társadalmi Szerződés stratégiai „tévedése”? És hogyan értékelhető viszonya az 1956-os követelésekhez?
