Élénk vita alakult ki a Fidesz egészségügyi törvényt módosító javaslata körül, amely az eddiginél szélesebb körben tenné lehetővé a petesejt-donációt meddő nők részére. Míg az ellenzék határozottan támogatja a javaslatot, a katolikus egyház beleállt a kormányba és a szerintük „rendelésre” készülő gyerekekbe, a Fidesz pedig arra hivatkozva tolja a döntést, hogy mindössze arról nem tudnak megegyezni, etikus-e fizetni a donoroknak. Feminista szempontok, a kiszolgáltatott helyzetű nők testének potenciális kizsákmányolásával kapcsolatos aggályok azonban egyik oldal érvelésében sem jelentek meg. Ezekre nőjogi szervezetek hívták fel a figyelmet.

Petesejtet jelenleg is lehet adományozni Magyarországon, de tilos érte pénzt elfogadni; az adott egészségügyi szolgáltató legfeljebb a donor igazolt költségeit (pl. utazás) fizetheti. Mint a HVG részletezte, ez egy komoly hormonkezeléssel járó, egyes esetekben fájdalmas, altatásban végzett beavatkozás, ezért önként és ingyen nagyon kevesen vállalkoznak rá. Ezért Magyarországgal ellentétben több uniós ország úgy kezeli ezt „a problémát”, hogy költségtérítést lehet fizetni a donációra vállalkozó nőknek. Emiatt Magyarországról régóta nagyon sok pár fordul külföldi, főleg szlovák vagy cseh klinikákhoz, ahol ennek a megoldásnak köszönhetően régóta elérhető a donorlombik, mert az ott élő egyetemista nők közül sokan vállalkoznak petesejtdonornak.

A hatályos szabályozás szerint önkéntes módon annak a nőnek lehet petesejtet adományozni, akinek valamilyen egészségügyi okból nem fogan gyermeke, de terhességre és szülésre alkalmas testileg. Az eljárás során az adományozó nő petesejtjét termékenyítik meg, és az így létrejött embriót ültetik be. A Telex cikke szerint a petesejt-donáció leggyakoribb formája eddig itthon az volt, amikor egy családtag „adott” petesejtet egy pár számára. Az adományozónak olyan 35 évesnél fiatalabb nőnek kell lennie, akinek már van gyereke.

„A törvényi felhatalmazás lehetőséget ad arra, hogy a [belügy]miniszter olyan szabályozást alakítson ki, amely során a költségek biztosítása méltányos módon kompenzálja az ivarsejt-adományozásban részt vevő donorokat az adományozással összefüggésben felmerülő kiadásaikért. Az intézkedés részben az olyan költségek megtérítését szolgálja, mint az utazás, a vizsgálatokkal járó időráfordítás, a munkából való kiesés, de biztosítani kell, hogy a számszerűleg ki nem mutatható, az adományozással járó testi és lelki terhek is megtérítésre kerüljenek. A módosítás kiemelt célja, hogy az adományozás önkéntessége mellett a donor számára ne jelentsen anyagi terhet az eljárásban való részvétel, ezzel is serkentve az adományozás vállalását” – olvasható a törvényjavaslatban.

A javaslatot hétfőn tárgyalta a parlament népjóléti bizottsága, miután azt – Orbán Viktor elmondása szerint – a kormányon belül zajló „óriási”, jelentős részben morális természetű viták miatt mégsem bocsátották szavazásra.

A hétfői ülés hangulatát meghatározta, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar múlt heti közleménye kategorikusan elutasította a petesejt-donációt, amit a béranyasághoz, „a gyermek »rendelésre« való megszerzéséhez” és az azonosnemű párok gyermekvállalásához vezető útnak nevezett.

Míg például a fizetett petesejt-donációt támogató párbeszédes politikus, Szabó Tímea, úgy véli, az egyház akadályozza a döntést, a Telex tudósítása szerint a hétfői népjóléti bizottsági ülésen Takács Péter egészségügyi államtitkár ezt cáfolta: csupán „az ösztönzőkkel kapcsolatban volt vita arról, hogy kapjon-e a donor térítést, és ha igen, milyen mértékűt”. Takács hozzátette, hogy egyéni költségtérítés helyett költségátalány kifizetését szeretné elérni, és azt a célt tűzte ki, hogy a minimálbér kétszeresét (ez jelenleg bruttó 580 ezer forint) kapják majd a donorok cseh mintára.

Ezzel azonban nem értenek egyet a nőjogi szervezetek, méghozzá egy egészen eddig egyik fél által sem hangoztatott okból. Hétfőn adott ki közleményt a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség feminista női civil szervezeteket tömörítő magyar ernyőszervezet, melyben egyértelmű tiltakozásuknak adtak hangot. Mint írják, a javaslatot nem vallási vagy ideológiai, hanem emberi jogi alapon, azon belül is nőjogi és gyermekjogi megfontolásokból ellenzik.

„A petesejtdonáció, hasonlóan a béranyasághoz (amelynek jogi szabályozása Európában változó képet mutat: több országban az emberkereskedelem részének tekintik), egyike azon kizsákmányolási formáknak, amelyek során többnyire szegény, hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott nők testének, elsősorban reproduktív szerveinek felhasználásával elégítik ki jobb helyzetben lévő, a szolgáltatást – akár a közfinanszírozott rendszeren keresztül is – igénybe venni képes személyek igényeit.

Az alacsonyan képzett, fiatal, sérülékeny nők eddig is sokkal jobban ki voltak téve a rendszer ártalmainak, és különösen kiszolgáltatottak az egészségügyet mélyen átható hatalmi különbségekkel szemben.

Kevésbé férnek hozzá az információkhoz, és nehezebben érvényesítik jogaikat, így a jogi védelmet nyújtó lehetőségeket is” – fogalmaznak.

A vérplazmaadás körül felszínre került történetek is megmutatják, milyen veszélyeket rejt, ha valaki anyagi kényszerből pénzért „zsákmányolja ki” a saját testét: a rászorulók egyik szolgáltatótól a másikig járnak, a megengedettnél jóval gyakrabban adnak plazmát, miközben a szolgáltatók nyilvántartásai nincsenek egymással összehangolva. Érdemes megjegyezni: Takács Péter épp a vérplazmaadással példálózott, amikor a Telex nemrég az ügyben kérdezte.

„Van olyan európai uniós irányzat, ami teljesen meg is szüntetné mondjuk, hogy valahogy dotálják a vérplazmadonorokat. Mi ezt egyébként nem tartjuk jó iránynak, mert vérplazmára is szükség van. De ott is kinyílik ez a kérdés, ez most a petesejt esetében is kinyílt”

– mondta, de szerinte egyébként ez csak részletkérdés.

Takáccsal ellentétben a feminista ernyőszervezet ezt koránt sem gondolja így. Mint írják, a  petesejt-donáció, ellentétben a hímivarsejt-donációval, bonyolult és megterhelő folyamat. Súlyosan igénybe veszi a nő szervezetét, és fizikai, pszichés, illetve társadalmi helyzetére is káros hatással lehet. A petefészkek előzetes hormonális stimulálását, a befogadó nő és az adományozó nő hormonjainak összehangolását, majd altatásban végzett műtétet (petesejtleszívás) jelent.

Az adományozó nőt érintő lehetséges káros egészségügyi hatások többek között a petefészek-hiperstimulációs szindróma és az ebből következő potenciális meddőség, a műtéti szövődmények, valamint az endokrin rendszerre gyakorolt, jelenleg sem kellően feltárt hosszú távú hatások.

A törvényjavaslatban és annak parlamenti vitáján is hangsúlyosan jelent meg a csökkenő születésszám, és az, hogy hány kívánt gyermekkel több születhetne így. A nőszervezet ugyanakkor hangsúlyozza:

nem lehet egy soktényezős demográfiai helyzetet pusztán orvosi kérdéssé egyszerűsíteni, és az egyénre terhelni a felelősséget egy alapvetően társadalmi szintű problémáért.

Ezenkívül álláspontjuk szerint gyermekjogi vetülete is van az ügynek, mivel a gyermeknek joga van ismerni a származását, többek között a számára fennálló öröklött betegségek vagy kockázati tényezők miatt is.

A PATENT Egyesület, kiegészítve a szövetség közleményét, arról ír Facebook-oldalán: a kéthavi minimálbérnek megfelelő kompenzáció ötlete nyilvánvalóan azért merült fel, mert nincs elég nő, aki önzetlenül alávetné magát a kellemetlen és veszélyes beavatkozásoknak. A pénzzel való ösztönzés viszont egyenes út a kizsákmányoláshoz: számos külföldi példa van rá Ukrajnától az Egyesült Államokig, hogy nehéz anyagi helyzetben lévő nők, egyetemisták, egyedülálló anyák a reprodukciós piacon találják magukat,

ahol a megrendelők katalógusból választhatják ki a nekik tetsző donort.

Mint írják, a komoly keresletnek köszönhetően magyar nyelven is elérhetők például az ukrajnai reprodukciós klinikák honlapjai, ahol morbid módon a testi jellegzetességek mellett a megrendelők a leendő donor személyisége, iskolázottsága, sőt asztrológiai jegye alapján is válogathatnak.

„A meddőség kiszolgáltatott és megterhelő helyzet, sokak személyes tragédiája. De a megoldás nem lehet a nők reprodukciós kizsákmányolásának legalizálása”

– hangsúlyozza a nőjogi szervezet.