Veszélyben a „munkabéke” a győri Nemak alumíniumöntödében. Szakszervezeti forrásból úgy tudjuk, hogy még mindig nem látszik, hogy mikor kapják meg a dolgozók az idei béremelést, a korábbi évekhez képest nagyon elhúzódnak a bértárgyalások. Az öntöde a térség egyik legnagyobb ipari munkáltatója, egykor kiváltságnak számított itt dolgozni, mára azonban a dolgozók úgy érzik: nincsenek megbecsülve. A Vasas szakszervezet helyi alapszervezete ezért április végén petíciót indított, amely tisztességes munkakörülményeket és béremelést követelt. A petíciót nagyon sokan írták alá: 776 fő, a fizikai állomány 85 százaléka. Gede Richárddal, a Vasas Nyugat-dunántúli régió regionális ügyvivőjével és Turai Eszterrel, a Vasas egyik helyben dolgozó szakszervezeti szervezőjével, valamint a Nemakban dolgozó munkásokkal beszélgettünk a kialakult helyzetről, és arról, hogyan tovább.

A Nemak egy globális autóipari alkatrészgyártó vállalat, amelynek székhelye Mexikóban található. A vállalat autóipari alkatrészek és rendszerek széles skáláját gyártja, elsősorban motorblokkokat, hengerfejeket és sebességváltó-alkatrészeket, és világszerte a 60 legnagyobb autóipari beszállító között van.

A Nemak győri gyáregységében elsősorban hengerfejeket gyártanak – meséli Gede Richárd szakszervezeti vezető. A magyarországi gyár megrendelői között szerepel a Renault, Audi, BMW, Volvo, AMG.

Turai Eszter, a Vasas egyik szervezője részletesebben is beszámolt a munkafolyamatokról. A munkások mintát gyártanak, forró fémmel dolgoznak, az elkészült alkatrészeket kezelik, tisztítják, javítják. Nehéz, koszoló fizikai munkáról van szó, részben nagy forróság közepette. Van olyan terület, ahol 700 fokos anyaggal dolgoznak a munkások, ráadásul nagyon ügyelni kell a minőségre, ugyanis kulcsfontosságú elemeket állítanak elő.

„Nagyon kell pörögni, és a minőségre is nagyon oda kell figyelni”

– foglalták össze a munkát a lapunknak nyilatkozó dolgozók. Elmondásuk szerint elsősorban az elemek súlya jelent kihívást, egész nap 10-20 kilós tárgyakat kell cipelni, ehhez keveseknek van meg a fizikuma hosszú távon. Továbbá az öntödei körülmények azt jelentik, hogy a telephely füstös és forró, nyáron néha 30-40 fok van a csarnokokban, a munkások lángálló munkavédelmi ruhát viselnek.

Turai Eszter elmondása szerint a most kialakuló konfliktus fő forrása, hogy

a munka nehézségét és a munkaidőkeret előnytelenségét a dolgozók megítélése szerint már nem kompenzálják a bérek.

A gyár helyi és országos összevetésben jó fizetést ad; bár az Audi és a Mercedes jobban fizet, de így is kiemelkedő az itteni kereset. Azonban a bérek nem igazodnak ahhoz a szervező szerint, hogy mennyire nehéz a munka, és mennyire nehéz embereket találni rá vagy megtartani a régi dolgozókat. Turai több olyan dolgozóról is hallott, aki hasonló vagy kicsit kevesebb bérért, de könnyebb munka vagy jobb beosztás reményében ment át másik céghez. Pedig a Nemakra ez eddig nem volt jellemző, pár éve sokan szerették a céget „volt kötődése a dolgozóknak a munkahelyhez”.

Azt az általunk megkérdezett dolgozók is hangsúlyozták, hogy a bér nem rossz, ám a munkakörülményekhez mérve már nem kiemelkedő szerintük. Ez az új munkatársakon látszik meg a legjobban:

„Jönnek, megnézik, azt mondják: rendben, bevállalják, jó a fizu. Aztán eltelik 1-2 nap, és köszönik szépen, elmennek máshová, jobb körülmények közé.”

A dolgozók szerint hiányzik a motiváció, pedig néhány éve ez még egy „elit hely volt, jobban megbecsülték az embereket akkor itt”. Az alapbér ugyan nőtt az elmúlt évek során, de számos egyéb juttatás gyakorlatilag megszűnt, és a munkabeosztás is rosszabb lett – mesélik a dolgozók.

Egyrészt a Nemak is alkalmazza a kormány által lehetővé tett túlóra-átcsoportosítási gyakorlatot (munkaidőkeret): a dolgozók a túlórapénzeket csak az elszámolási időszak végén kapják meg, már ha egyáltalán megkapják, és nem csak pihenőidő jár nekik a ledolgozott órákért. Másrészt régen volt mozgóbér a leöntött mennyiség és annak minősége után. A mozgóbér nem szűnt ugyan meg – magyarázzák a munkások –, de mostanra olyan magasak az elvárások, hogy soha senki nem kapja azt meg, minden hónapban nullára jön ki azoknak a száma, akik elérik az elvárt szintet.

Papíron tehát a cég biztosítja a teljesítményalapon elérhető magasabb bért, de a gyakorlatban ez már évek óta nem szokott megvalósulni.

A munkások beszámolója szerint arra hivatkoznak a cégnél, hogy nincs rá keret.

„Összességében öt éve ugyanennyi pénzt kerestünk meg, pedig a rendes bérünk jóval kevesebb volt”

– foglalták össze a helyzetet a dolgozók.

Probléma az is, hogy átszervezték a műszakokat, és így ugyan egy műszak rövidebb lett, cserébe viszont kevesebb egybefüggő pihenőnap jár. A dolgozók szerint – akik közül sokan ingáznak – nagyon nem mindegy, egy héten hány nap kell bejárni. Továbbá a munkakörülményekre sem költ eleget a cég – állítják –, a mosdók és az étkező állapota például egyre kellemetlenebb.

„Szennyvízelvezetési problémák vannak a mosdókban, az étkezőben pedig elhasználódnak a bútorok, és sosincs pótlás. Nem nagyon akarnak ezekre költeni, megy a spórolás”

– nyilatkozták.

Hogy mindezek mellett miért akar még az alapbér-emelésen is spórolni a cég, rejtély. A bértárgyalások részleteiről nem számolhatunk be, az viszont tény, hogy a szakszervezet előzetes várakozásaival ellentétben a tárgyalások alatt heteken át nem volt érvényes munkáltatói ajánlat az idei béremelésre, és a jelenlegi ajánlat is nagyon távol van a szakszervezeti követeléstől.

Pedig a szakszervezeti forrásaink szerint semmi nem utal arra, hogy kevés megrendelés lenne, pörög a termelés.

Gede Richárd szerint a cég valószínűleg félhet attól, hogy a jövőben romlanak a kilátások, de úgy gondolja, hogy

„amikor nagyon jól megy a cégnek, akkor sem emelnek pluszban – akkor ne legyen spórolás ilyenkor se.”

A szakszervezet úgy látja, amint az a meglepően nagy sikerű április végi aláírásgyűjtésból is kitűnik, a dolgozók mozgósíthatók. Turai elmondása szerint csak két hétig ment az aláírásgyűjtés, ezalatt írt alá a 900 fős fizikai állomány 85 százaléka, úgy, hogy több tucat ember volt akkor szabadságon. Ráadásul a termelőegység minden alterületéről jöttek aláírások. Azaz a dolgozók nagy többsége egyértelműen kinyilvánította, hogy „tisztességes béremelést követelnek, tisztességes munkakörülmények között”.

„A legtöbbeket nem nagyon kellett győzködni, többen jelentkeztek, hogy pont nem voltak bent, amikor gyűjtötték a kollégák az aláírásokat, hol írhatnak alá”

– meséli a szakszervezeti szervező.

Az általunk megkérdezett dolgozók is mind aláírtak, azt gondolják, hogy az emberek nyugalmát, munkakedvét az alapozza meg, ha meg vannak becsülve, anyagilag és munkakörülményeiket tekintve is. Szerintük most sokkal nagyobb az összefogás a dolgozók között, mint valaha, sőt, sokan akár a sztrájkig is elmennének.

„Nyilván senki sem akar, még sose volt rá példa a cégnél. De ha odáig jut a dolog, akkor a legtöbben kiállnának magukért” – nyilatkozták.

Gede Richárd szerint szóba jöhet a sztrájk, ha nem áll kötélnek a cég. De a Vasas célja az, hogy békésen, tárgyalásos úton történjen megegyezés egy tisztességes béremelésről. 2021-ben a legutóbbi hasonló konfliktust is sikerült tárgyalásos úton rendezni.

„Az eddigi tapasztalataim szerint a vezetőség fél a felhajtástól, hogy eljut az anyacégig a dolog. Az anyacégek nem szeretik, ha zűr van Magyarországon. Ahogy mondani szoktam, ha a pénzes kassza itt nem nyílik, akkor ki kell menni a kulcsért külföldre.”

Bárhogy is, ha nincs megegyezés, a mostani aláírásgyűjtés sikere arra utal, hogy a dolgozók erősebb szakszervezeti fellépést is támogatnának.