Alig ürítettek ki egy tömeges kör-email után csütörtökön reggel 268 magyarországi általános és középiskolát, a kormány ügyeletes nagyokosa, Deák Dániel máris egy borzalmas Facebook bejegyzéssel tette még rosszabbá azt, ami amúgy is elég borzalmas. Deáknak ugyanis a súlyos megrázkódtatást okozó iskolakiürítésekről és a bombák utáni keresőakcióról ez jutott eszébe:

„Reméljük, nem valódi fenyegetés: egy hónappal a szír repülőgépről szóló álhír után a sajtóhírek szerint egy muszlim szervezet hirdetett harcot Magyarország ellen, több iskolában is bombariadó van, Orbán Viktor a belügyminiszterrel egyeztetett!”

Majd ehhez még hozzátette: „Emlékezetes: egy hónapja terjesztették azt az álhírt, hogy a bukott szír diktátor Budapestre érkezett. Reméljük, nem komoly a mostani fenyegetés és nem hirdetett harcot hazánk ellen semmilyen muszlim szervezet!”

A reggeli órákban közzétett bejegyzést azóta Deák törölte oldaláról.

Bár az elmúlt évekből tudjuk, a politikai elemzőnek titulált Deáknak kifejezett szenvedélye a bombafenyegetések területe (bár eddig úgy tudhattuk, a csőbombák és a geoládák számítanak a szakterületének),

a kiürítések utáni első órákban ez a párhuzam azért még az eddigiekhez képest is meredekebb és rátartibb eset.

Ismert ugyanis, a Basár el-Aszad diktátor szíriai bukásához és a Haj’at Tahrír asz-Samsz nevű iszlamista-terrorista szervezet uralomra jutásához vezető  szíriai események során számos álhír járta körbe a világot.

Ezek közül egy kifejezetten budapesti vonatkozású darab igen nagy karriert futott be. Hiszen akkoriban egy nagyon komoly ellenzéki hetilap, a Magyar Hang online felülete december 8-án, este hozta le, hogy az általában Aszadot szállító szíriai elnöki különgépet „Ferihegyen látta” egy olvasójuk.

A fotóról kiderült, hogy 2011-es és Isztambulban készült, a Magyar Hang amilyen gyorsan csak tudta, levette, és ahogyan azt kell, hosszadalmasan és töredelmesen elnézést kért. Igen ám, de mire ez megtörtént, az ellenzék vezére, Magyar Péter már fogta a repülős hírt, és elfutott vele egészen a rendkívül népszerű és rendkívül sok olvasót vonzó Facebook-oldaláig. 2024 december 9-én azt írta:

„ […] teljes titokban, a Terrorelhárítási Központ biztosítása mellett, egy szír utasszállító gép landolt a Liszt Ferenc Repülőtéren, miután Aszad elhagyta Szíriát. Követeljük, hogy hozzák nyilvánosságra, hogy Orbán Viktor milyen segítséget nyújtott az utóbbi években és különösen az utóbbi egy hétben a bukott szíriai diktátornak, akinek a kezéhez százezrek halála tapad. Követeljük, hogy hozzák nyilvánosságra, hogy kik érkeztek Szíriából Budapestre a titkos repülőgépen tegnap este!” 

Magyar tehát, ha nem is állította, hogy Aszad Magyarországra érkezett, legalábbis sugallta ezt. A ki nem kényszerített hiba persze több mint egy hónapra témát adott a Magyarra amúgy is vadászó fideszes politikusoknak és kormánymédiának. Olyan messzire is elmentek, hogy Magyar Péter ellen nem csupán nemzetbiztonsági vizsgálat indult, de ennek során a Magyar Hang munkatársait példátlan módon, még megalázó, hazugságvizsgálós kihallgatásnak is alávetették, újabb mélypontot okozva ezzel a már így is csak nyomokban létező demokratikus viszonyainkban.

Az viszont teljesen abszurd, hovatovább pofátlanul cinikus mozdulat Deáktól, hogy úgy vádaskodik Magyar ellen, hogy eközben éppen egy konkrét, aktív és folyamatban lévő bombafenyegetésbe éppen ennélfogva próbálják meg belerángatni a Tisza Párt vezérét. Ez ugyanúgy hírhamistítás, mint amit nagy hangon, számtalanszor kifogásolt.

Egyrészt ott vannak a már ismert tények. Kiszivárgott például az a köremail, amit az állítólagos bombákról az iskolák email-címeikre megkaptak.

Ennek szövegében van sok minden: „Allah nevében” írták alá, beszél Magyarország kormányának „muszlimok elleni háborújáról” és „a Kalifátus oroszlánjai” néven mutatkozik be. A levélben több mondat, szófordulat („áldott műveleteink”, „Dekadens civilizációtok minden gyülekező helye, minden mérföldköve, minden szimbóluma bátor katonáink célpontja”) is arra utal, hogy küldői – talán a Google Translate online fordítóprogram szolgáltatásaival – angol eredetiből mindenféle javítás nélkül fordították magyarra az üzenetet.

A Telex eközben utánanézett, és az emailt küldő címet a küldés előtt pár órával hozták létre. Formátuma alapján pedig tipikusan olyan „eldobható” cím, amit igen nehéz, ha nem lehetetlen a valós küldőhöz visszavezetni, ugyanakkor akár egy képességesebb 13 éves gyerek is létre tud ilyesmit hozni. Sőt, 2024 májusában Csehországban és Szlovákiában pontosan ugyanilyen emaileket kaptak az iskolák, de ott már kiderült, sem bomba, sem dzsihádista nem állt ezek mögött.

Az a feltevés, hogy az üzenet valóban dzsihádistáktól jött volna, nem igazán tűnik megalapozottnak. Rájuk, különösen az Európa-szerte támadásokat levezénylő takfíri-szalafi-dzsihádi irányzatra jellemző ugyanis, hogy tagjaik először robbantanak, késelnek, támadnak autóval nyilvános helyeken, és legfeljebb csak azután leveleznek. Másrészt, ha közérdekű üzenetet tesz közzé, akkor minden vallásos muszlimhoz és muszlim szervezethez hasonlóan ezeket az üzeneteket a Biszmillah Rahmanír Rahím („A kegyelmes és könyörületes Isten nevében” – arabul: ‘بِسْمِ ٱللَّٰهِ ٱلرَّحْمَٰنِ ٱلرَّحِيمِ) formulával kezdi, akármilyen nyelven is kommunikál. Egy szíriai fenyegető, akitől Deák Dániel is retteg, valószínűleg nem követne el ilyen óriási hibákat. A kiszivárgott emailben szereplő formulák ugyanis a fentihez képest olcsó hamisítványoknak látszanak.

Szerencsére tehát jelenleg úgy látszik, a magyar és szlovák diákok ezúttal nem voltak halálos veszélyben.

A rendfenntartó szervek a terepen tették a dolgukat, a kommunikáció terén azonban az azonnal felmerülő, aljas, hátsó szándékok máris kihasználták őket. Hiszen ha a híreket „Allah nevében” elkövetett „bombafenyegetés” uralja, az éppen a kormányzati kommunikáció fő céljainak felel meg. Ebben is lehet azonban a helyzetet fokozni.

Mert akármilyen riadalmat is keltett a reggeli, névtelen levelek sorozata, három dologra egyáltalán nem szolgáltat bizonyítékot a fenyegető levél: 

• hogy az említené Szíriát vagy Aszadot,
• hogy köze lenne a szíriai háborúhoz, illetve a decemberi álhírhez,
• valamint arra sem, hogy a levélben említett „Kalifátus Oroszlánjai” valóban létező, muszlim radikális csoport lenne, ami „háborút indított” országunk ellen.

2001. szeptember 11-e, illetve Magyarországon különösen a 2015-16-os menekülthullám óta megszokhattuk, hogy a rendfenntartó és katonai szervek éppen a terrorfenyegetéssel, és leggyakrabban a „muszlim terror” fellángolásaival indokolják egyre szigorúbb biztonsági rezsimjeik, „terrorelhárítóik” és a „veszélyhelyzet” különleges jogrendjének fenntartását, szigorítását, erősítését. Az, hogy szakmai szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyva a fenyegetés eredetének felderítése és annak komolysága bizonyítása nélkül azonnal, reggel sikerült már „muszlim terrorról” beszélnie a sajtónak és az állami szerveknek, senki számára nem lehet meglepő.

A gyerekeket fenyegető levelek kapcsán az abszolút gercintelenség és gátlástalanság viszont még mai viszonyok között is kirívó abban, amit Deák Dániel (a 21. század Intézet „vezető elemzője”!) megengedett magának.

Már-már azt sugallta, konkrétan Magyar, volt kollégájuk hozott be muszlim terroristákat az országba a párt és kormány megdöntésére.

Az ilyen visszataszító nyerészkedést és propagandát még úgy is vissza kell mindenkinek utasítania, hogy ismert, maga Magyar sem maradt adós a hangulatkeltéssel. Reakciójában, több pont között, kiemelte például, „egy ilyen helyzet rávilágít arra, hogy mennyire veszélyes az, hogy az Orbán-kormány több ezer elítélt embercsempészt engedett ki a magyar börtönökből ezzel megerősítve a szervezett bűnözői hálózatokat.” Itt sem világos, hogy a csempészeknek és így a „migránsoknak” vajon mi köze lehet ehhez az egészhez, ha egyszer erről még a mai hivatalos információzuhatag sem beszélt (csak „Allahról” és „muszlimokról”).

Ilyen ez a 21. század, és ilyenek a 21. századi „szakértők” is. A Tisza Párt előretörésétől nem alaptalanul rettegő NER éppen emlékeztetőt adott abból: még az emberéletek mentéséhez minden körülmények között alapvetően fontos, aktív bombafenyegetéshez kötődő terrorveszély sem teljesen szent, ugyanúgy tehető a napi politikai propaganda eszközévé mint bármi más. A „veszélyhelyzet” már csak ilyen: a „szabályok” mindenkire vonatkoznak, kivéve arra, akire egyáltalán nem.