Csak azok az ukrajnai menekültek kaphatnak augusztus 20-a után állami segítséget, akik „katonai műveletekkel közvetlenül érintett közigazgatási egységekből” származnak. A rendelkezés következtében a napokban több ezer, többségében ukrajnai magyar ember kerül utcára. Hazatérni forrásaink szerint kevesen terveznek, az elmúlt két évben elindult integrációs folyamatok viszont elakadnak. 

Tömegesen kerültek hétfőn utcára menekültként érkezett ukrajnai családok, miután a kormány július elején egy rendelettel módosította a menekültek ellátásának rendszerét. A Helsinki Bizottság több száz családról ír közleményében, a Migration Aid civil szervezet szerint 2-3000 főről lehet szó, többségük kárpátaljai ukrán-magyar kettős állampolgár, de számos ukrán család lakhatása is megszűnt a mai nappal.

A június utolsó napjaiban megjelent döntés értelmében ugyanis augusztus 20-tól csak bizonyos, „katonai műveletekkel közvetlenül érintett” ukrajnai régiókból érkezők kaphatnak állami segítséget Magyarországon – így a Kárpátaljáról, vagy Ukrajna más, nyugati, északi régiójából érkező családok kiesnek az ellátásra jogosultak sorából. A rendeletben a kormány alig 10 napot adott a jórészt nagycsaládos, hátrányos helyzetű érintetteknek arra, hogy egyedi elbírálást kérjenek, vagy fellebbezzenek a döntés ellen.

A kedden életbe lépő jogszabály hatására több ezer embernek kell elhagynia a háború kitörése óta eltelt két évben nekik otthont adó szállásokat, a legtöbbeknek semmilyen elhelyezése nincs. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Telex munkatársai augusztus 20-án megjelent riportjukban arról számolnak be, csak az Ercsiben található menekültszálláson 110 ember, köztük 50 gyerek várt a kilakoltatására, Érden 52 főről számol be a lap. 

Az integrációs folyamatot is áthúzzák

A családok nagy részének helyzetét nehezíti az is, hogy sok esetben többgyermekes roma családokról van szó, akiknek – ha van is pénzük albérletre – általában elutasítják őket a lakáskiadók származásuk, vagy a gyerekeik miatt – mondta el a Mérce megkeresésére Kiss Márió, roma aktivista. A menekülteket segítő önkéntes hozzátette:

„Ugyan tényleg nincsen háború Kárpátalján, de ezek a családok mégsem tudnak hazatérni, egyrészt azért, mert a hadköteles korú apák és fiúk Magyarországon vannak, másrészt azért, mert  otthonukban sok esetben már évekkel ezelőtt kikapcsolták az áram, víz és egyéb szolgáltatásokat. Ráadásul munkalehetőségek sincsenek ezekben a régiókban.”

Az érintettekről Kiss elmondta, nagy részük rendkívül szegény háttérből érkezik, jelenleg alkalmi munkákból, építkezéseken, konyhai kisegítőként, takarítóként dolgozva tartják fent magukat, míg a gyerekek iskolába járnak. Az aktivista szerint a kormány így a döntéssel az elmúlt két év integrációját is „áthúzza”.

„Nálunk például volt olyan 14 éves gyerek, aki idejött írástudatlanul. Nagyon szépen beilleszkedett, iskolába járt, megtanult írni, olvasni, a szülők mentek dolgozni, délutánonként fejlesztő pedagógus még pluszban foglalkozott a gyerekekkel. És nekik most tovább kell állniuk”

– fogalmazott Kiss, aki szerint azért is érthetetlen a kormány döntése, mert a pár ezer menekült család lakhatásának biztosítása a költségvetés számára minimális terhet jelent. Ráadásul semmiféle alternatívát sem nyújtott számukra a döntés hatályba lépését követően, pedig az aktivista szerint több család részben, vagy akár teljes egészében fedezni tudta volna a jelenlegi szállásának költségét, ha erre lehetőséget kap. 

„Nálunk van négy család, amelyek most hazamennek Ukrajnába, de van olyan is, amelynél 18 évnél idősebb, így hadkötelezett gyerek van. Ők azt mondták, hogy kimennek a Nyugati pályaudvarhoz, és ott fognak élni az utcán. Mások inkább nyugatra, Németország vagy Svájc felé mennek majd tovább, abban reménykedve, hogy ott segítséget kapnak – viszont ezek az országok a kettős állampolgárságuk miatt vissza fogják irányítani őket Magyarországra.”

Kiss Márió szerint a kormány így uniós jogokat is megsértve tett hajléktalanná alig negyven nap alatt, akár több ezer családot.

Az aktivista kiemelte, hogy a döntést megelőzően nem volt semmiféle kommunikáció vagy egyeztetés a kormány részéről. Az egyedi kérelmek kitöltéséhez sem adtak semmiféle segítséget az érintett családoknak, holott – hangsúlyozta a szociális munkás – tíz napot adtak azok leadására. Kiss elmondta, hogy 15 családnak segített a fellebbezés leadásában, amelyek közül mindössze egy kapott pozitív elbírálást azért, mert felnőtt korú, fogyatékkal élő gyermeküket nevelik. 

„Annyit megtehetett volna a kormány, hogy nem negyven napot ad, hanem azt mondja, hogy decemberig maradhatnak, és januárban kezdjenek el maguknak keresni valamit.”

Kiss a rendelkezés azon pontját is kritizálta, mely a Máltai Szeretetszolgálaton kívül minden más intézményt kizár a szolgáltatók köréből. ”Csinálhatott volna volna a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül egy hálózatot, amibe bevonja a nemzetközi civil szervezeteket, az önkormányzatok által fenntartott szálláshelyeket, és megegyeztek volna egy jutányos árban, amit a magyar kormánynak, vagy az adott önkormányzatnak, civil szervezetnek befizettek volna az ott lakók. Ezt nem tették meg, amit én nagyon-nagyon sajnálok, és nem is volt még lehetőség sem arra, hogy a kormánnyal vagy a kormányhoz közel álló szervezetekkel ezekről beszéljünk.”

Kis nyílt levelet is küldött a miniszterelnöknek, amiben megjegyzi, hogy miközben az európai és önkormányzati választások egyik fő üzenete arról szólt, hogy „megvédünk minden magyart, és nem küldünk senkit háborúba”, a magyar kormány mégis Ukrajnából menekülő, magyar-ukrán kettős állampolgárságú emberek ezreit küldené vissza, a férfiakat ezzel egyenesen a frontra.

„Amikor szavazni kell, akkor ezek az emberek magyarok, amikor pedig segítséget kell nyújtani, akkor meg cigányok, és menekültek, és úgy vannak kezelve”

– fogalmazott Kiss. 

A szociális munkásokhoz hasonlóan menekültügyekkel foglalkozó civil szervezetek is élesen kritizálták a kormány döntését. A Magyar Helsinki Bizottság közleményében azt indítványozta, hogy a jogorvoslati lehetőséggel élők legalább a bíróság döntéséig maradhassanak szállásaikon.

„A kormány szereti magát a családbarátság élharcosaként láttatni. Itt kisgyerekes családok százairól van szó. A kormány szereti magát az ukrajnai menedékesek nagylelkű istápolójaként bemutatni. Itt hazájukból elüldözettek ezreiről van szó. A kormány előszeretettel döngeti a mellét mint a határon túli magyarok, köztük az ukrajnai magyar kisebbségi közösség rendíthetetlen védelmezője. Itt többségükben kárpátaljai magyarokról van szó. Három jó oka is lenne tehát a kormánynak, hogy végre az emberséges arcát mutassa. Ha mégsem tenné, azzal a nemzeti ünnep másnapján családok százait tenné hajléktalanná, amire az állami ellátórendszer semmilyen módon nincs felkészülve”

– írta augusztus 14-i közleményében a Helsinki Bizottság.

A háborús országba kevesen mennének vissza, de akkor hova?

Egy szociális munkás, aki a háború kitörése óta foglalkozik a Kárpátaljáról érkező hátrányos helyzetű menekült családokkal, a Mércének elmondta, a rendelet hatályba lépése után egy nappal már látványosak annak következményei: a Tata melletti Kocson több száz lakhatás nélkül maradt család került szó szerint az út szélére, minden ingóságával.

„Az elmúlt napokban több száz megkeresést kaptunk, hogy próbáljunk segíteni lakhatást intézni. Van, akinek van pénze, mert sikerült munkát találni, de egyszerűen nem kap albérletet, mert sok gyereke van, roma, meg amúgy is ukrán, meg amúgy is előítéletesek vagyunk, és egyszerűen szinte lehetetlen nekik albérletet találni”

– mondta forrásunk. A helyszínről a Helsinki Bizottság a Facebook-oldalán számolt be, a jogvédő szervezet arról ír, hogy 120 ukrajnai nő és gyerek várakozik Kocs településen az út szélén.

A legkisebbek már itt születtek, de a bürokratikus útvesztőben még az ukrán papírokat sem sikerült beszerezni számukra.

A Migration Aid menekültügyi civil szervezet több érintettel is készített interjút, amelyben egytől-egyig a könnyeikkel küszködve beszélnek a kilátástalanságról, bizonytalanságról és a háborútól való félelmükről többgyermekes családanyák. Egyik magyar asszony elmondja, hogy nem mer visszamenni, mivel attól fél, hogy 18 éves fiát „a határról elviszik”. Svitlana, a MigAid menekültszállásának lakója, aki Ukrajnából menekült Magyarországra két, 22 és 17 éves fiával, úgy fogalmazott:

„Ha kell, én hazamegyek, de a fiaimat itt hagyom, mert nem akarom, hogy keresztül kelljen menniük ezen a szörnyűségen.”