Egyszerre magyarázza, de be is árnyékolja a Fideszt helyben leváltó megválasztott polgármesterek sikerét az, hogy Győrben és a Hegyvidéken is egymásra igencsak rímelő hatalomátmentési kísérletek jeleiről számoltak be. Hiszen azoknál az utolsó pillanatos szabotázsakcióknál, amelyeket Pintér Bence és Kovács Gergely októberi hivatalba lépésük előtt részben a partvonalról – utóbbi a közgyűlésből, bár még hatalom nélkül –  kénytelenek végignézni, aligha bizonyítaná bármi jobban, hogy jó okuk volt mutyizással, bizonyos alvállalkozók nehezen indolkolható favorizálásával és hasonló praktikákkal vádolni politikai ellenfeleiket – Dézsi Csaba Andrást és Pokorni Zoltánt – a kampányban. Még az sem, hogy mindkettejük tengernyi tényalapú irodalmat szentelt az előző városvezetések ügyeinek. Egyúttal viszont az is látszik, hogy a választói akarat a NER-ben éppen addig ér, ameddig legitimációt lehet belőle meríteni, s ha utóbbi nincs többé, a választások eredményét is megpróbálják zárójelbe tenni.

Győrben Pintér Bence azért fújt riadót, mert szerinte a – választáson újraszámlálást követően is alulmaradó – Dézsi Csaba András a város legnagyobb szolgáltató cége, a Győr-Szol élére egy fideszes politikust, Németh Zoltánt nevezné ki még az októberi átadás-átvétel előtt, több évre szóló megbízással. A XII. kerületben pedig a polgármesteri jogkörök megnyirbálása, az építési szabályzat Tiborcz István kedvéért való módosítása és az indokoltnál több végkielégítés kifeztésének potenciális megszavazása borzolja az ellenzéki választók és politikusok kedélyeit. A keddi győri közgyűlésen a Pintér által vázolt forgatókönyv egyelőre nem valósult meg. Sem a közgyűlési meghívóban nem szerepel, s napirendre sem került a Győr-Szol vezetőváltása (Pintér vonatkozó Facebook-posztja alatt egy Borkai Zsolt „csapatában játszó” képviselő arról írt, hogy tudomása szerint azért nem, mert a Fidesz-frakció egy része is ellenezte azt).

A Városházán uralkodó hangulatot mindenesetre jól jellemzte, hogy Dézsi Csaba András nyájas gratulációval üdvözölte a testületi ülésen még csak a mellvéden helyet foglaló Pintért, a Győr-Szol vezetésével kapcsolatban pedig elmondta, hogy bár kapott egy felmondólevelet a jelenlegi vezérigazgatótól, Prédl Antaltól, válaszában arra kérte őt, hogy ne távozzon a városi cég éléről; amúgy pedig a felmondási szándékot a választási kampányban kialakult hangulat számlájára írta. Az ülés vége felé az MSZP-s Pollreisz Balázs pedig a jelenlegi vezetés ellenfeleinek félelmeit jókívánságba csomagolva a megmaradt szabadságainak kivételére kérte a következő hetekben Dézsi Csaba Andrást – ami nyilvánvalóan azt implikálja, hogy minél többet vakációzik, annál kevesebb ideje marad akár csak elgondolkodnia is azon, hogy saját pártja  embereit betonozza be a városi szolgáltatócégek kulcspozícióiba.

A budapesti Hegyvidéken szerdán volt testületi ülés, ám itt annyival komolyabbnak ígérkezett a helyzet, hogy a Kovács által drasztikusnak vázolt intézkedések már feketén-fehéren szerepeltek a napirendi javaslatban, s tudni lehetett, hogy itt a (még) többséget alkotó Fidesz belső viszonyai aligha állják majd újtát az előterjesztések megszavazásának. Az előterjesztéseket a kormánypárti többség végül meg is szavazta. Más kérdés, hogy a képviselő-testületben 18-ból 10 helyet elnyerő MKKP-seknek sokkal több hatalma lesz korrigálni a kényelmes többséggel a háta mögött, mint Pintér Bencének, aki masszív fideszes többségű testületet kell majd, hogy vezessen októbertől. Bár az exújságíró, civil Pintér Bence és az MKKP-társelnök Kovács Gergely nagyban különböző pályát jártak be mielőtt megválasztott polgármesterek lettek, az mindenképpen közös bennük, hogy – amennyiben igaz volt Pintérék értesülése a Győr-Szol-tervről – a Fidesz mindkét helyszínen éppen azokkal az eszközökkel igyekszik befolyásának minél nagyobb százalákát megtartani formális politikai hatalom hiányában, amelyeket a kampányban jelöltként mindkét ellenzéki jelölt igyekezett kidomborítani ellenfele tevékenységeiből: kétes megbízásokkal, kifizetésekkel, pozícióosztogatással, gazdasági hatalommal. Ezek az intézkedések minőségükben, sűrítve jól kifejezik mindazt, ami ellen a győztes kihívók kimondva is kampányoltak.

Az, hogy a Fidesz így tesz, mindennél árulkodóbb módon ad hitelt Pintér és Kovács eddigi munkájának. Egyúttal pedig részint magyarázatot is kínál arra, hogy a fideszes városvezetők miért veszítették el a választásokat, és miért ülhetnek a helyükre a többek között a transzparenciát zászlójukra tűző új polgármesterek. S ezekben az esetekben még csak nem is a rekordgyőzelemmel újrázó fideszes székesfehérvári polgármester, Cser-Palkovics András választás utáni interjúiban felvetett problémáról, jelesül az országos kampányüzenetek (Fidesz vagy háború) túlhangsúlyozásáról van szó; a XII. kerületben és Győrben a jelek szerint a választók tényleges érdekei iránti alázat győzhetett a fennálló (helyi) állapotokkal való elégedettség hübriszével szemben.

A vezetői székekbe kapaszkodás mikéntje azonban amellett, hogy már-már erkölcsi elégtételt jelentő módon igazolja a két, Fidesszel szemben helyben fellépő politikai erőt, keserű mementója annak is, hogy a helyi, formális hatalom megszerzése szükséges, de messze nem elégséges feltétele annak, hogy valódi alternatív hatalomgyakorlás folyhasson a következő ciklusban.

Láttuk ezt már 2019 után is, amikor a Fidesz-kormány rövidre fogta a gyeplőt a koronavírus-járvány ürügyén részben a képviselő-testületek megbénításával, részben a szolidaritási adók szelektív beszedésével és az állami támogatások ugyancsak diszkriminatív kiosztásával. A most mandátumot szerzett új polgármesterek legnagyobb ellensége az idő: az a kétharmados országgyűlési többséggel megalkotott, valóságos akotmányjogi szörnyszülött négy hónapnyi interregnum, amely a választás és az októberi hivatalba lépés közt eltelik. Az eddigi kéthetes átmenettel szemben ennyi idő rengeteg lehetőséget biztosít a változás szabotálására. Emiatt pedig valószínűleg nemcsak Győrben vagy a Hegyvidéken remélik, hogy a regnáló képviselők és polgármesterek a lehető legtöbbet lesznek nyári szabadságon.