Az önkormányzati választások közeledtével a Józsefvárosi Bérlői Érdekvédelmi Közösség polgármesterjelölti vitát szervezett a lakhatás témakörében. A bérlők meghívásának eleget téve a vitán a jelöltek közül ott volt Pikó András (C8) jelenlegi polgármester, Szili-Darók Ildikó (MSZP) jelenlegi alpolgármester, aki szintén indul a polgármesteri székért, Simon György (Magyar Szolidaritás Mozgalom), valamint némi késéssel Ébl György (Mi Hazánk) is megérkezett. Sára Botond, Pikó egyetlen érdemi kihívója, a Fidesz-KDNP jelöltje pedig nem jelent meg – az előző önkormányzati választásokat elveszítő volt polgármestert, jelenleg főispánt a szervezők egy portréfotóval helyettesítették. 

Ritka alkalom, hogy az érintettek kérdezzék fel a politikai verseny indulóit, ráadásul egy konkrét, de az egész kerületet, sőt az egész várost meghatározó közéleti témában. Hisz ahogy ez számtalan újságcikk, szociológiai jelentés és tudományos értekezés bemutatja: Budapestet egyre súlyosbodó lakhatási válság sújtja. Ezúttal a válság elszenvedői tehették fel kérdéseiket, mi pedig összegyűjtöttük a vita négy legfontosabb tanulságát.

1. A bérlői közösség politikai tényezővé vált, és mutatja az utat

Az esemény forgatókönyve jól példázta, mi a jelentősége annak, hogy a jelölteket az érintettek kérdezik. A vitát Polyák Levente urbanista vezette, és a színpadon voltak a józsefvárosi bérlők is. Ők, például a Mércének korábban már nyilatkozó Antal Balázs, saját történeteik bemutatását követően kérdezték a polgármesteri székért indulókat. Így olyan, igazán csak alulnézetből látszó problémák kerültek a középpontba, mint a lakosság következetes tájékoztatása, a mozgáskorlátozott lakók megfelelő lakhatásának biztosítása, az ingatlankezelés, különösképpen a felújítások kivitelezése körüli fennakadások áthidalása, valamint a bérlők beleszólásának biztosítása saját lakókörnyezetük alakításába.

Az, hogy egy választási kampányban az önkormányzati bérlemények lakóinak hangja ilyen súllyal jelenjen meg, korántsem adottság. A Józsefvárosi Bérlői Érdekvédelmi Közösség a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközösség segítségével alakult meg 2021-ben egy EU-s projekt keretében, de a projekt lezárulása után is aktív maradt. Bemutatkozásuk szerint a bérlők azóta is rendszeresen találkoznak, önszervező és érdekvédelmi munkát végeznek.

A több éves közösségi tevékenység beérni látszik: a bérlők autonóm politikai tényezővé váltak, akikkel mindenki örömmel szövetkezne.

Az, hogy a kerület egyetlen polgármesterjelölti vitáját ők szervezték meg, a számukra legégetőbb kérdésekről, önmagában jelentős politikai teljesítmény. Az indulók szinte teljes részvétele pedig azt mutatja, hogy a polgármesterjelöltek velük képzelik el a leendő önkormányzati munkát. A jelöltek megszólalásaiból az is egyértelművé vált, hogy az itt élők politikai ereje nélkül az önkormányzat tehetetlen, az ehhez hasonló érdekvédelmi szervezetek kapcsolatépítő (az emberek között és az emberek és az önkormányzat között) tevékenysége tehát nélkülözhetetlen és politikai erőt jelent.

2. A Diószegi utcai kisajátítás a kampány központi kérdése

Annak ellenére, hogy a vitán jelen nem lévő Sára Botond szerint a Diószegi utcai kisajátításoknak semmi köze az önkormányzati kampányhoz, az eseményen résztvevő felek leszögezték: szerintük ez a kampány legfontosabb kérdése. Hisz a Nemzeti Közszolgálati Egyetem terjeszkedése okán a kormány hét lakóépületet tervez kisajátítani, nagyjából 200 család lakhatását veszélyeztetve így.

A kisajátítások kapcsán valódi vita alakult ki. A két újonnan induló jelölt, Simon György és Ébl György amellett érvelt, hogy az önkormányzat is a hibás a kialakult helyzetért, szerintük a Pikó-féle vezetés pártpolitikai okokból ápol rossz kapcsolatot a kormányzattal.

„Együtt kell működni a kormánnyal, akkor is, ha nem szeretjük őket”

– zárta egyik felszólalását Simon.

Így mind a Szolidaritás jelöltje, mind a mi hazánkos Ébl a kormánnyal való jobb viszony kialakítását, az ügy tárgyalásos megoldását ígérte a bérlőknek megválasztásuk esetén.

Szili-Darók Ildikó, a kerület MSZP-s alpolgármestere rámutatott, hogy nehéz együttműködni egy olyan féllel, amely vagy nem tájékoztat a szándékairól, vagy hazudik: korábban ígéretet kapott az önkormányzat, hogy nem fog terjeszkedni a Ludovika az önkormányzati lakások kárára, váratlanul mégis bejelentették a kisajátítást.

Pikó András pedig arra kérte a jelenlegi önkormányzati vezetést kritizáló új indulókat, hogy olvassák át a kormány törvénytervezetét és maradjanak a tényeknél: abban az együttműködés lehetőségéről ugyanis szerinte nincs szó.

„Lehet tárgyalgatni, de ez a törvény nem ad lehetőséget egy tisztességes ajánlatra a lakók felé”

– összegezte a helyzetet az inkumbens jelölt, rámutatva, hogy sem az önkormányzat, sem az állam nem rendelkezik megfelelő számú józsefvárosi üres lakással a kisajátítások által érintett lakók méltányos elhelyezésére.

Így Pikó szerint az egyetlen korrekt megoldás az, ha az önkormányzat maga vesz új bérlakásokat a kerületben. Ehhez 17 milliárd forintra van szükség. Ezt az összeget kell tehát kiharcolni az államtól, az ezért folyó küzdelemben pedig a lakók támogatására is számít:

„csak a lakókkal együtt képes az önkormányzat kizsarolni az államból bármi érdemlegeset”.

3. Az állam magára hagyta az önkormányzatot a lakhatási válságban

Pikó legfőbb kampányígérete az önkormányzati bérlakások felújítása, számuk bővítése volt. A vita során, mikor jelölttársai kérdőre vonták, hogy sikerült-e a 2019-ben ígért kétszáz lakást felújítani, rámutatott, hogy októberig összesen 201 felújítás zárul le, így kampányígéretét teljesültnek tartja. Azonban ez még mindig kevés: továbbra is hússzoros túljelentkezés van minden önkormányzati bérleményre a kerületben, azaz az igénylők 95%-a nem jut lakáshoz – tette hozzá.

Szili-Darók és Pikó olyan önkormányzat képét festették le a beszélgetés során, amely önerőből megpróbál megtenni mindent a lakhatási válság enyhítésére, de teljesen magára maradt a küzdelemben, se az állam, se az EU nem biztosít forrásokat az önkormányzati bérlakásállomány fejlesztésére. Mindketten megígérték, hogy bármelyikük megválasztása esetén a következő ciklusban 450 lakást újítanak fel. Erre a forrásokat önerőből állítanák elő: a teljesen lakhatatlanná vált önkormányzati lakások eladásával, valamint jobb gazdálkodással, hisz már a mostani ciklusban öt és fél milliárdot spóroltak meg így.

„Van annak, aki el nem lopja. Nem annyi, amennyi lehetne egy normális kormányzat alatt, de arra van, hogy fejlesszük. Senki nem visz akkora felújítási programot az országban, mint mi , erre büszkék is vagyunk.”

– jelentette ki Pikó, tapsot kiérdemelve a közönségtől.

Simon György abban egyetértett beszélgetőtársaival, hogy a lakhatási válság az elmúlt évek legsúlyosabb problémája. Azonban elutasította az önkormányzati lakások eladását. „Az önkormányzati vagyon kiárusítását nem javaslom”. Szerinte az államhoz kéne pénzért folyamodni. Simon továbbá a lakásügynökségben is lát fantáziát – abban a programban, amelynek keretében a bérlők kedvezményes áron jutnak lakhatáshoz, a különbözetet pedig az ügynökség fizeti meg a tulajdonosoknak, valamint az ügynökség intézi a lakáskiadás ügyeit is. Ám ő lehetőséget adna a lakástulajdonosoknak, hogy beleszóljanak abba, kik lesznek a lakásügynökségen keresztül kiadott lakásuk bérlői, mert álláspontja szerint csak így nyerhetőek meg a programnak.

Ébl szerint a „a nincsből nem lehet építeni”, és az általános lakhatásügyi kérdésekben is a kormányzattal való barátkozás álláspontjára helyezkedett. Ismét hozzátette, szerinte a mostani polgármester személye a legfőbb akadálya ennek.

A Mi Hazánk jelöltje pártjának további tervét is vázolta. Elképzelésük szerint szociális intézményeket hoznának létre az idős lakóknak a használaton kívüli nagy épületekben. Az idős bérlők így felszabaduló, rossz állapotú lakásait pedig felújítanák, majd eladnák vagy családoknak utalnák ki. Ébl vitapartnereit azonban nem győzte meg a párt terve, többen kételkedtek benne, hogy humánus, az idős lakók tetszését is elnyerő ötlettel rukkolt-e elő a Mi Hazánk.

4. Nem jó ötlet vagyonkezelő cégre bízni a lakásokat

A beszélgetés egy része a bérlőkkel való hivatali viszonyról, a bérlők szempontjait előtérbe helyező lakásgazdálkodásról, illetve ezek hiányosságairól szólt. A színpadon jelen lévő bérlők nehezményezték, hogy lassan és rossz minőségben történnek meg a javítások, továbbá hogy kevés beleszólásuk van lakásaik alakításába.

Az aggályok kapcsán Pikó egyetértett a bérlőkkel és rámutatott, hogy a lakások ügyeit még mindig egy vagyonkezelő, a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK) intézi. Eredetileg még az előző, fideszes városvezetés szüntette meg az önkormányzati lakásosztályt, és pakolt át mindent ehhez a vagyonkezelőhöz.

„Ez egy botrány, a vagyonkezelőnek sem a szervezeti kultúrája, sem a tudása nem alkalmas arra, hogy emberközpontú szolgáltatás csináljon.”

Pikó ígéretet tett rá, hogy a következő ciklusban visszaveszik a vagyonkezelőtől a lakásügyek intézését, és ügyfélbarátabb gyakorlatot hoznak létre.

A közönségben felmerült, hogy vajon ezt ebben a ciklusban miért nem tette meg a mostani vezetés. Pikó válaszában politikai indokokra hivatkozott. Elmondta, hogy elő sem terjesztette a javaslatot, mert úgy értékelte, hogy nem lenne meg hozzá a többség a testületben.

„A következő ciklusban könnyebb lesz”

– tette hozzá.

Azaz

a polgármester elmondása szerint az egyébként ellenzéki többségű képviselő-testület megosztottsága miatt maradt fent máig az általa is botrányosnak nevezett helyzet.

Az józsefvárosi ellenzéki szövetség törésvonalait világossá tette a kampány: az MSZP külön indul, önálló listával és polgármesterjelölttel. Mindezek fényében Pikó szándéka az lehet, hogy a következő ciklusban egy támogatóbb képviselő-testülettel fogjon hozzá a kerületi lakásviszonyok alaposabb átszervezéséhez. Ehhez azonban nem csak a polgármesteri széket kell megtartania, de helyi jelöltjeinek is nagy arányban kell sikert aratniuk az önkormányzati választásokon.