Kétszáz év után Svédország ezekben a napokban a legteljesebb mértékben feladta a katonai semlegességét. Bár a NATO-hoz való közeledése közel harminc éve tart, az el nem köteleződésnek régen búcsút intett, még két éve sem tűnt úgy, hogy a skandináv állam drámai gyorsasággal a legjelentősebb katonai tömb 32. tagállamává válik.

Ki destabilizál itt?

Röviddel azután, hogy Oroszország 2022 februárjában lerohanta Ukrajnát, Magdalena Andersson hivatalban lévő szociáldemokrata miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy Svédország csatlakozása a NATO-hoz „destabilizálná” a térséget. Hasonlóan vélekedett erről Sanna Marin, finnországi kollégája is. De aztán a dolgok gyorsan megváltoztak. A háború első heteiben a közvélemény-kutatások azt  mutatták, hogy a svédországi emberek szerény többsége nyitott a NATO-csatlakozásra. Az addig a katonai tömbhöz való csatlakozást ellenző társadalom nézetének gyors megváltozásában szerepet játszhatott az is, hogy bár a megszálló katonaságot sikerült Kijev alól visszaverni, a háború pánikot váltott ki Európában, így az Oroszországgal nem határos Svédországban is.

A svéd szociáldemokraták még márciusban kineveztek egy biztonsági kérdésekkel foglalkozó munkacsoportot, ez pedig úgy találta, Svédország biztonságát csak a NATO garantálhatja, amely megállapítás pedig immár a kormányzó párt „belső körének” nézetét is tükrözte. Májusban a csatlakozási kérelem átadása Finnországgal együtt puszta formalitásnak tűnt.

Bár a csatlakozásról szóló döntést nem előzte meg népszavazás Svédországban, demokratikus hiányérzetet nem látszott kelteni a közvéleményben.

Filippa Ronquist politikai elemző a Jacobin oldalán ezt több okkal magyarázza. Először is azzal, hogy a háború utáni Európa egyik legsikeresebb politikai pártja, a svéd szociáldemokraták erősen centralizált, felülről lefelé irányuló modell szerint működnek, a döntéseket így a párton belül nem szokás megkérdőjelezni.

Andersson miniszterelnök ráadásul könnyűszerrel úgy állította be a csatlakozás kérdését, mint amely túl fontos ahhoz, hogy a nép döntsön róla.

„Sok nemzetbiztonsági információ bizalmas, így egy ilyen népszavazáson fontos kérdéseket nem lehet megvitatni”, tehát „rossz ötlet” a referendum

– mondta 2022 áprilisában. Említendő az is, hogy a csatlakozás ellenzőinek tábora is csendes maradt. A Baloldal népszavazási kezdeményezését elvetették, a szociáldemokraták másik koalíciós társa, a Zöldek pedig képtelen volt vitát serkenteni a csatlakozás kapcsán.

Végezetül a NATO-csatlakozás mellett szólt az is, hogy ha nem a szociáldemokraták viszik véghez, akkor a kutatások szerint erősödő konzervatív párt elvégzi ezt majd helyettük a közeledő parlamenti választások után. Ráadásul a szélsőjobboldali Svédországi Demokraták már 2020-ban a NATO-csatlakozás úttörőinek bizonyultak, amikor egy NATO-párti indítványukat sikerült a Riksdag tagjainak többségével elfogadtatniuk. A szociáldemokraták pedig a szélsőjobboldal vitorláiból mindenképpen ki kívánták fogni a szelet.

S ne feledjük el azt sem, hogy Svédország bár de jure nem, forma szerint már régen csatlakozott a NATO-hoz.

Az állam 1994-től kezdve a NATO-békepartnerséghez tartozott, katonákat küldött Koszovóba és Boszniába, részt vett a katonai tömb líbiai és afganisztáni misszióiban. Uniós államként megannyi NATO-tagországgal együttműködött, továbbá az Egyesült Államokat, Kanadát és Törökországot leszámítva elkötelezte magát amellett, hogy ha a tagországok bármelyikét támadás éri, úgy tekinti, mintha őt magát támadták volna meg.

Mindezek ellenére – írja a svédországi csatlakozás problémát boncolgató Miranda Bryant politikai elemző a Guardianben – időnként úgy tűnt, hogy Svédország csatlakozása a végtelen időkbe fog nyúlni. Hiába ügyeskedett a szociáldemokrata párt, a 2022 októberi választásokat követően a szélsőjobboldal külső támogatásával a konzervatívok alakíthattak kormányt. A szélsőjobboldal előre törése azonban nem merült ki annyiban, hogy döntő befolyást szerzett a parlamentben. Abban is megmutatkozott, hogy tavaly nyáron bevándorlásellenes csoportok az ország több szegletében is Koránt égettek. Emiatt egyre bizonytalanabbá vált, hogy a kurd politikai menekültek átadását követelő Törökország igent mond-e a csatlakozási kérelemre, s úgy tűnt, hogy akkor éppen a svédországi oktatásüggyel perelő Magyarország sem lesz erre hajlandó.

Egyre drágábbá vált Svédország számára a csatlakozás.

Túl a GDP-n

Nem kis visszatetszést és megdöbbenést keltett, amikor 2024 elején Micael Bydén tábornok, Svédország főparancsnoka felszólította a svédeket, hogy „mentálisan készüljenek fel” a háborúra. Amikor Bydén megszólalt, „a svédek” még emésztették Carl-Oskar Bohlin védelmi miniszter megszólalását, miszerint a „háború eljuthat Svédországba is”. De nemcsak a háborús retorika sérthette a svédországi emberek fülét.

A skandináv állam már február elején együtt gyakorlatozott a többi NATO-tagállammal a Steadfast Defender 2024 keretében, a közélet pedig arról szólt, mekkora tehertételt fog jelenteni az országnak, hogy ezután a GDP két százalékát kell majd költeniük a haderők fejlesztésére. Az ország megígérte, hogy 17 katonai támaszpontját átengedi az Egyesült Államoknak, Lettországba pedig csapatokat küld.

Mindezek felett Svédország újraindította a kötelező állampolgári szolgálatot, a nemzeti szolgálat egy formáját, amelyet a hidegháború után megszüntettek.

A legnagyobb ár azonban nem volt mérhető a GDP-ben.

Svédország és Finnország már 2022 júniusának végén egy Törökországgal kötött háromoldalú szerződés keretében beleegyezett abba, hogy megszüntet minden támogatást a szíriai Népvédelmi Egységek (YPG) és a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) számára. Megállapodtak abban is, hogy felgyorsítják Törökország számos kiadatási kérelmét, főként a terrorizmussal vagy a PKK-val való kapcsolattartással vádolt kurd származású politikai menekültekét. Emellett pedig mindkét skandináv állam megígérte, hogy újraindítja a Törökországba irányuló fegyverexportot. Ezt azután szüntették be, hogy 2019-ben Törökország szíriai kurd állásokat kezdett el bombázni.

Ám mindez még nem tűnhetett eléggé meggyőzőnek Recep Tayyip Erdoğan elnök számára, hiszen a törökországi parlament 2024 januárjában csak azután mondott igent a svédországi csatlakozásra, hogy ígéretet kapott arra, miszerint az Egyesült Államoktól F-16-os vadászrepülőgépeket bocsát Törökország rendelkezésére. A szavazás után röviddel Svédországban pedig bejelentették, hogy

a Sveriges Radio közszolgálati műsorszolgáltató április 1-jével bezárja kurd nyelvű hírszerkesztőségét. Mint a közszolgálati adó bejelentette, „pénzszűke miatt” az orosz és a tigrínyi nyelvű adások is így járnak.

A magyarországi közjáték után, melynek eredményeként az ország 4 újabb, nem különösebben jó hírű Gripen vadászgéppel gyarapodik, továbbá a csúcstechnológiás katonai fejlesztések megkerülhetetlen szereplőjévé válik, tehát immár semmi akadálya, hogy Svédország hivatalosan is a NATO tagországává váljék.