A magyar roma emberek ellen 2008-2009 folyamán elkövetett fasiszta terrortámadás-sorozatra emlékeztek roma szervezetek pénteken Budapesten, a Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat épületén elhelyezett emléktáblánál. Az eseményt a az egyik legsúlyosabb, 2009 február 23-i támadás 15. évfordulóján tartották. Ennek a támadásnak a során gyújtották rá álmában a házat a 27 éves Csorba Róbertre és gyermekeire, majd amikor azok kimenekültek lángoló otthonukból, a szélsőjobboldali terroristák tüzet nyitottak rájuk, megölve Róbertet és kisfiát, a mindössze 5 éves Csorba Robikát, és súlyosan megsebesítve Robika lánytestvérét.

A megemlékezést idén egy petíció előzte meg, amelyben mintegy 40 magyarországi civil szervezet kérte a kormányt, hogy nyilvánítsák nemzeti emléknappá február 23-át, emlékezve és emlékeztetve Magyarország modern történelmének legsúlyosabb terrorcselekményére.

A megemlékezésen Pikó András, a VIII. kerület polgármestere, valamint Kerpel-Fronius Gábor, Budapest főpolgármester-helyettese is koszorúzott. Pikó András az emléknappá nyilvánítást célzó petíció megjelenése után nem sokkal napriendre tűzette a józsefvárosi önkormányzati képviselőtestület ülésén az emléknap ügyét, és csütörtökön a képviselők meg is szavazták február 23. kerületi emléknappá nyilvánítását, elsőként az országban.

Az önkormányzat közleménye így fogalmaz:

„A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság emléknappá nyilvánításával az Önkormányzat kifejezi támogatását az emlékezet és az emlékeztetés fontossága mellett, felhívva a figyelmet arra, hogy hová vezet a gyűlöletpolitika és a gyűlöletbeszéd a társadalmi közbeszédben, továbbá emlékeztet minket arra is, hogy ártatlanul elhunyt és megtámadott honfitársaink emlékét kerületünk saját akaratából őrzi és ápolja. Az Önkormányzat megerősíti elköteleződését a kerületi kötődésű roma származású polgárai iránt azzal, hogy az országban elsőként fejezi ki támogatását február 23. napjának hivatalos emléknappá nyilvánításával.”

Az önkormányzatok közül kiállt a petíció mellett a Niedermüller Péter-vezette erzsébetvárosi önkormányzat is szerdán, egyhangúlag támogatva az önkormányzat csatlakozását az országos emléknapot kérőkhöz.

A Mérce érdeklődésére a pártok közül a Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció, a Momentum és az LMP is megerősítette, hogy támogatja a Romák Elleni Terrortámadás Emléknapjának bevezetését. A Párbeszéd emlékeztetett rá, hogy Szabó Tímea országgyűlési képviselő már 2016-ban kezdeményezte egy ilyen célú törvény elfogadását.

Miért kell emlékezni?

Bari Judit közösségszervező, a kezdeményezés egyik ötletgazdája a Mércének elmondta, hogy azért is fontos az emléknappá nyilvánítás, mert ha a terrortámadás-sorozat bekerül a hivatalos emlékezetpolitikába, az nagyon sok lehetőség előtt megnyitná az utat: tananyaggá válhatna a közoktatásban, lehetne többet kutatni a kérdésben, intézményes feldolgozás kezdődhetne el. Nagyon fontos, hogy létrejöjjenek az emlékezetnek a hasznos terei, ami által az emlékezetpolitikai küzdelem kinyithat további kérdéseket is: mik a kirekesztés és a gyűlölet szociológiai, gazdasági körülményei, min lehet változtatni.

Bari szerint az sem mellékes, hogy milyen felkészültséggel beszélnek róla azok, akik a közbeszédben hozzányúlnak ehhez a témához, akár támogatólag is:

„Az emlékezetpolitikának fontos része, hogy hogyan beszélünk ezekről a dolgokról. a politikai beszédeknek is rendkívül jelentős szerepe van. Ha valakinek nincsenek pontos fogalmai, nem ismeri a történteket, nem tud méltósággal beszélni az eseményekről,

azoktól nem kérjük a beszédet.”

Bari szerint fontos, hogy megszülessen az a beszédmód és azok a fogalmak, amelyekben nem torzul az emlékezet, mert „nem pusztán érzelmekre, hanem hatékony támogatásra és tiszteletteljes beszédre van szükség.”

A Mérce hasábjain Szegedi Dezső hívta fel rá a figyelmet, hogy a magyarországi többségi társadalomból alig váltott ki visszhangot a terrortámadás-sorozat, és „az áldozatok családjai, a magyarországi roma közösségek is egyedül maradtak e szörnyű tragédiával.” Szegedi szerint ez többek közt annak tudható be, hogy az állam képviselői a mai napig nem tartják fontosnak, hogy „a tragédia súlyának megfelelő és az áldozatok emlékéhez méltó módon kezeljék az ügyet”. A cikk írója kifejti azt is, hogy a társadalom nem hajlandó tudomást venni erről a támadásról, és inkább hallgatásba burkolózik, ami viszont így tovább munkál az emberekben, és mérgezi a mindennapjainkat.

Fontos kiemelni viszont, hogy a gyilkosság-sorozatot elkövető terroristák hidegfejjel mérlegelve követték el rémtetteiket, céljuk – mint ma már biztosan tudjuk –  „a társadalmi rend szétverése, etnikai feszültség szítása, etnikai konfliktusok kikényszerítése volt”. Ez alapján pedig Szegedi rámutat, hogy a romák elleni 2008-2009-es terrortámadások nem kezelhetők pusztán kriminológiai keretben, azok igenis nemzetbizonsági jelentőségűek voltak.

„Abban az esetben (…), ha terrortámadás-sorozatként vizsgáljuk és értelmezzük mindezt, rögtön láthatóvá válik, hogy ilyen és ehhez hasonló támadások nemcsak az érintett közösség ellen irányulnak, hanem a végcél az államrend és a társadalmi béke megtörése, feszültségek, konfliktusok szítása, kikényszerítése, rettegés, félelem, anarchia és káosz kiváltása.”