Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A tatárszentgyörgyi tragédia mindannyiunk ügye

A mai napon, a tatárszentgyörgyi romák ellen elkövetett kettős gyilkosság tizedik évfordulóján azokra az ártatlan áldozatokra emlékezünk, akiknek az életükbe került az a sötét ideológia által vezérelt támadássorozat, amire a 40-es évek óta nem volt példa hazánkban. Az elkövetők célja a teljes hazai roma közösség félelemben tartása és etnikai feszültségek generálása volt. A hatóságoknak csak jókora késéssel sikerült kézre keríteni a gyilkosokat, ezért hat roma származású állampolgár életét oltották ki a precízen megtervezett és végtelenül aljas támadásaik során.

Az egyik legemblematikusabbá vált támadásra 2009. február 23-án került sor, amikor az éj leple alatt lángba borították a három gyerekes Csorba család otthonát, és az égő házból menekülő Csorba Róbert (28) és annak mindössze óvodás korú gyermekét, Csorba Robikát (5) hidegvérrel lelőtték.

Az elmúlt évek megemlékezései során többször keserűen állapítottuk meg, hogy nem jelenthetjük ki egyértelműen azt, hogy a kollektív magyar emlékezetpolitika részét képezik ezek a borzalmas események.

Jelentős a száma azoknak a nem-roma magyar embereknek, akik együtt éreznek az áldozatokkal, és tisztában vannak a történtek súlyosságával, és értik, hogy ez a merényletsorozat a magyar társadalom ellen irányult. Mégis, ha arányait tekintve nézzük, szomorúan kell megállapítanunk, hogy egyedül maradtunk ezeknek a sebeknek a gyógyításával.

A roma közösség viszont mindenféle jelentős állami emlékezetpolitikai stratégia nélkül is méltó módon emlékszik meg az áldozatokra. A roma közösséget ezek az események rendkívül megrázták, és átérezzük azt a fájdalmas tényt, hogy az elkövetők szemében ezeknek az embereknek azért kellett meghalniuk csupán, mert romának születtek, pont ugyanúgy, mint mi.

A roma civil szervezeteknek és aktivistáknak, többek között Setét Jenő roma polgárjogi aktivistának köszönhetően idén is nagyszabású emléknapot szerveznek, a tatárszentgyörgyi megemlékezésen kívül délután 17 órától Budapesten, a II. János Pál pápa téren, és sok helyütt szerte az országban.

A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság gyásznapján tudatosan nem társítunk romákat érintő aktuálpolitikát a megemlékezéshez, hiszen az méltatlan lenne az áldozatokra, családtagjaikra, szeretteikre nézve.

Többek között azért is volt végtelenül sértő, amikor a kormányzó párt ifjúsági szervezete tiltakozását fejezte ki a Debreceni Egyetem által szervezett szakmai konferencia ellen. A Fidelitasnak a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat tizedik évfordulója ugyanis nem jelent többet egy hakninál, amely ismét kiváló alkalom arra, hogy ne múljon el a jól felépített ellenségkép felmutatása nélkül egy nap sem a híradóban.

A kormányzó erőknek semmi sem szent, mérlegelés nélkül rendelik alá az áldozatok méltóságát és a roma közösség érzéseit napi politikai játszmáiknak. Ilyen, amikor a hatalom egyszer kicsinyes és telhetetlen, hiszen a kormány propagandakampányát még hosszú ideig fogjuk hallgatni és látni, akarva-akaratlanul, a rádióban és televízióban egyaránt, minden áldott nap. Nem tudunk járni-kelni anélkül az utcákon, hogy ne Soros György kaján mosolya tekintsen vissza ránk minden sarkon a hirdető oszlopokról. Ezzel szemben a kormányzat a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság áldozatainak emléknapját minden évben letudja egy pár soros, a honlapjukra feltöltött közleménnyel.

Csupán a magyar társadalom megosztását szolgálja, hogy a kormány és annak ifjúsági szervezete olyan sémák kialakításán fáradozik, amelyek azt sugallják, hogy bizonyos, az egész társadalmat érintő témák, mint ebben az esetben a kisebbségvédelem, csakis a balliberálisok hobbija.

Hatalmas szükség van olyan programokra, amelyek a valódi szembenézést segítik elő, amelyek segítenek bennünket abban, hogy megértsük, egyáltalán hogy fordulhatott ez elő, és mit tehetünk annak érdekében, hogy soha ne ismétlődjön meg. Az egyetemeknek pedig éppenséggel az is dolga, hogy társadalmi ügyekre reflektáljanak, és ebbe inkább bekapcsolódni érdemes, mintsem ellenezni azt.

Idén legyünk minél többen, akik valamilyen úton-módon együttérzésünket fejezzük ki, és ne engedjük, hogy elhitessék velünk, hogy ez a sorozatgyilkosság – legyen az akár egy emléknap vagy szakmai konferencia kapcsán – nem a teljes magyar lakosság ügye.

Nem engedjük, hogy feledésbe merüljetek.

Kiemelt kép: MTI/Kovács Attila
Olvass tovább!