Nem hiába írtunk erről, úgy tűnik magának a szlovén Andradának is nagyon hiányzott, hogy megszólaljon a Sóskútra tervezett akkumulátor-feldolgozó üzem körül kialakult, botrányos ügyben.

Szerdán ugyanis úgy esett, hogy a cég exkluzív sajtóbeszélgetést szervezett, néhány fősodratú hírportál számára, ahol megjelent Peter Tibaut, a cég ügyvezető igazgatója és Szakács Géza, a sóskúti, épülő üzem kijelölt vezetője. A megjelent sajtó előtt megpróbáltak válaszolni a súlyos szennyezési kockázatot illető vádakra, amelyeket a környékbeli, tárnoki, érdi és sóskúti lakosok korábban már több fórumon is felvetettek, illetve a – szintén az Andrada által – tervezett alsózsolcai gyár kapcsán már felmerültek.

Ha hinni lehetne magyarázatuknak, akkor ilyen biztonságosan rákkeltő anyagokat gép még nem dolgozott fel, ahogy ígéretük szerint náluk történne meg.

Számok is elhangzottak. Ezek szerint a legszennyezőbb, és például a Fejér megyei Iváncsán a munkások körében már súlyos, olykor egészségügyi problémákhoz is vezető fekete por, az NMC (nikkel-mangán-kobalt) kombináció Sóskúton úgy lenne feldolgozva, hogy azt a HEPA szűrő „99,995 százalékban” eltávolítja, így nem kerülhet a levegőbe. Hiszen ez egy újrafelhasználható por, amelyet akkumulátorok fém borítórétegének szeretne a gyár újrafeldolgozni, és az így készült akkumulátorokat eladni, ez tehát a „termék”, tehát a cégnek a szennyezés elkerülése is érdekében áll. Ráadásul a cég érvelése szerint sem komoly zajszennyezés, sem komoly vízfelhasználás nem lesz jellemző az üzemegységre.

Legalábbis eddig tart lényegében a Telex és a 444.hu beszámolója. Viszont a tájékoztatóra elment a Népszava újságírója is, aki saját riportjában ezzel szemben a tájékoztatóban elmondott, homályos dolgok magyarázatára is időt szánt. Megemlítette ugyanis, hogy a Tibault által említett NMC porról „nem hangzott el a háttérbeszélgetésen, hogy – az iváncsai akkumulátorgyárhoz kiadott környezethasználati engedély szerint – mérgező, veszélyes rákkeltő anyag, amelynek használatakor fokozott elővigyázatosság, speciális védőruha szükséges.”

Hozzátette még, „az Andrada képviselői azzal bizonygatták a technológia biztonságos voltát, hogy elmondták: a dolgozóknak védőruhára sem lesz szükségük. Szakács Géza, az Andrada sóskúti üzemének vezetője szerint saját háztartásunkban is vannak veszélyes anyagok, amelyekről gyakran nem is tudunk.”

Azt is hangsúlyozák, amit ők akarnak megvalósítani Magyarországon az úgynevezett „urban mining”. A hangzatos angol kifejezés azt a tervet takarja, hogy az akkumulátorgyártáshoz elengedhetetlenül szükséges ritkaföldfémek környezetszennyező bányászata helyett a már elhasznált vagy selejtes akkumulátorokból nyerik vissza a szükséges alapanyagokat, és ezekből új akkumulátorokat gyártanak.

Ezenkívül kiderült az is, hogy ugyan a cég képviselői nyugtattak: az általuk használt technológia összességében „napi 2-4 liter vizet igényel”, de ez a víz a veszélyes anyagokkal való érintkezés után mérgező, veszélyes szennyvízzé válik. Az ígéret szerint ezt a mennyiséget egyszerűen, tartályokban elszállítják majd – nem tudni, hova.

Így tehát a szlovén befektetők által működtetett Andrada Sóskútnak azt is ígérte, Európában egyedülálló, és még a legszigorúbb, nyugat-európai követelményeknek is meg fog felelni.

Először is azt érdemes tudni a beszélgetésen elhangzottakról, hogy eddig minden közmeghallgatáson, minden Magyarországon dolgozó dél-koreai, kínai cég hangsúlyozta, az ő „zárt rendszere” szennyezésmentes és szuper-biztonságos. Ezzel szemben viszont láttuk, hiányos tűzoltóberendezéstől rákkeltő anyagoknak kitett dolgozókon át súlyos balesetekig minden előfordult ezekben az esetekben.

Az Anradével kapcsolatban az egyik problémát február 6-án már Jávor Benedek ellenzéki politikus, volt EP-képviselő jelezte. A kommunikációs stratégián kívül erről a varázslatos technikáról egyelőre sehol, semmit nem lehet tudni. Miközben egy ekkora, ilyen forradalmi technológiai áttörésről dokumentáció, kísérleti eljárások, és ellenőrizhető eredmények szoktak keletkezni, a szlovén Andrada háttérbeszélgetésen előadott verziója szerint Sóskúton (és lehetőleg Alsózsolcán) jönnének létre az első tesztek, tehát gyártásban próbálnák ki az egészet.

Jávor erről azt írta, még csak szabadalmi eljárást sem talált sehol folyamatban a technológiával kapcsolatban.

Az eddig ismert tényekből tehát úgy tűnik, egyfajta teljesen zöld akkubontó egészen ellentmondásos képével kezdi meg a saját maga mellett való kampányolást a cég, amelyhez a média figyelmét – olykor pedig kritikátlan figyelmét – is elnyerte.

Jelenleg azonban úgy tűnik, a teljesen tiszta akkumulátor-feldolgozás, akkumulátor-bontás és újrafelhasználás inkább fantázia mint valóság. Nem szokatlan mindez, hiszen a hagyományos autóiparból egyre kevesebb profitot realizáló, különböző cégek ma már szinte kötelező jelleggel festik zöldre magukat az eladhatóság érdekében.

Mindehhez az Andrada még társadalmi felelősséget is ígér. Ugyanis a zárt sajtóbeszélgetésen bejelentették, „lakossági kontrollcsoportot” is szeretnének felállítani, amelybe a helyi civileket is „bevonják.”

A szakmai kritikákon túllendülve is világos: ha mindez tényleg igaz, és ha a sajtóbeszélgetésen elmondottak a cég valódi szándékait tükrözik, akkor ezt még korábban, a botrányokat megelőzve is meg tudta volna tenni. Például, ha szervez egy közös tájékoztatót az összes érintett önkormányzattal, ahol szabadon lehet kérdezni az ő képviselőiktől is. Ebben az esetben nem jutott volna odáig a dolog, hogy a felettébb szűkszavú sóskúti polgármester által szervezett, helyi lakcímkártyás lakókra korlátozott meghallgatást próbál tartani, ami a már felfokozott hangulat miatt eleve botrányra volt ítélve.  Nem világos, miért nem tudtak egy ilyen egyszerű, koordinált tájékoztatási tervet készíteni a polgármester és az Andrada.

Ehelyett a könnyebb utat választva jelentősen megszűrték azokat a szereplőket, akik előtt jól csengő, zöldnek látszó eszközeikkel próbálták meg tájékozatlannak és tudatlannak beállítani a tiltakozókat. De a sóskúti volt Orion-gyárba tervezett, továbbra is megválaszolandó kérdések sorát termelő terveiket nem az országos média képviselői előtt kell megvédeniük, hanem azok előtt az emberek előtt, akiknek a szomszédjába az akkumulátorbontó üzemet tervezik. Mindaddig, amíg ezt valamilyen formában meg nem teszi, pedig továbbra is azt kell gondolnunk, hogy a most tartott beszélgetés nem volt más, mint egyszerű PR-esemény.