Viszonylag ritkán szólaltak meg az ellenzéki pártok az elmúlt hónapok egyik legjelentősebb külpolitikai kérdésében, az október 7-én ismételten fellángoló gázai konfliktus kapcsán. Mint ismert, a Hamász terrorszervezet ezen a napon összehangolt támadást indított Izrael déli része ellen, amelynek során – az izraeli adatokat összesítő AFP hírügynökség szerint – mintegy 1 140 embert, többségben civileket gyilkoltak meg, és 250 túszt ejtettek, közülük még 129-en vannak fogságban az izraeli hatóságok közlése alapján. Az izraeli kormány régen nem látott hadműveletet indított válaszképp, a palesztinok lakta területen, kórházakat és civilek lakta területeket bombázva, Európában a második világháború óta nem látott mértékben.
A magyarországi ellenzék ellentmondásos reakciói és nyilatkozatai nyomán megkerestük a hazai liberális és baloldali pártokat, hogy részletesebben kifejthessék véleményüket a konfliktus különféle aspektusai kapcsán.
„Még messze van a vége”
Miközben Betlehemben az idén elmaradtak a karácsonyi ünnepségek, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat a gázai lakossággal, december 24-én harmadszor érte támadás az övezet közepén fekvő al-Maghazi menekült tábort, immár különösebb visszhang nélkül, mintegy 86 halálos áldozatot okozva az ENSZ tisztviselői szerint. A Hamász fennhatósága alatt álló gázai egészségügyi minisztérium szerdán közölt mérlege összesen 21 320 halottról számolt be (közülük 6 300 nő és 8 800 gyermek), valamint több mint 55 ezer sebesültről. Az izraeli hadsereg közleményei alapján szerdáig 167 katona vesztette életét az október 27-én kezdődött hadműveletekben.
Hétfőn, a Gázai övezetből visszatérőben Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő azt ígérte pártja, a Likud képviselőinek, hogy „a következő napokban növeljük a támadások intenzitását, hosszú háború lesz, amelynek még messze van a vége”. Herzi Halevi, az izraeli hadsereg vezetője is úgy fogalmazott, hogy még sok hónapon át tart majd a konfliktus.
Az izraeli vezetők 3 nappal korábban, december 22-én könyvelhettek el újabb diplomáciai győzelmet, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa már meg sem próbálkozott azzal, hogy fegyverszünetre felszólító határozatot hozzon, tartva attól, hogy az USA – mint október hetedike óta már két alkalommal – újra él vétójogával. Az öt napon át tartó egyeztetések nyomán csupán a humanitárius szállítmányok számának és az ENSZ szerepének növelését, illetve „az ellenségeskedés tartós beszüntetéséhez szükséges feltételek kialakítását” sürgeti a dokumentum.
A humanitárius szervezetek beszámolóinak hangneme eközben egyre kétségbe esettebb: az Egészségügyi Világszervezet csapatának koordinátora „vérfürdőről” és „mészárlásról” beszélt a Reuters hírügynökségnek, aláhúzva, hogy a gázai kórházaknak már csak ötöde üzemel. A szervezet vezetője, Tedros Adhanom Ghebreyesus sürgős intézkedésekre szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy tegye lehetővé a humanitárius szervezetek munkáját: „a rettenetes sérülésektől, súlyos éhségtől és betegségek fokozott kockázatától sújtott gázai lakosság megsegítését”.
Két hónappal az izraeli hadműveletek megkezdése és a példátlanul intenzív légicsapások után, az izraeli kormány deklarált célkitűzései még korántsem teljesültek: a Hamász megsemmisítése és a még életben lévő túszok kiszabadítása sincs egyelőre a horizonton.
A most még intenzívebbé váló csapások ígérete, továbbra is nélkülözve minden politikai víziót, azt a reményt keltheti az izraeli kormányfőben, hogy időt nyerhet:
így nemcsak a politikai számvetés és számonkérés ideje tolódik el, de arra a kérdésre sem kell válaszolni, mi lesz, ha elhallgatnak a fegyverek?
Az így nyert idő ára palesztin életekben és a még létező, egyébként gyakran uniós pénzből finanszírozott infrastruktúrák rombolásában mérhető, nem beszélve a környező országokban fel-felizzó konfliktusokról. Mindezek fényében is kérdéses, meddig asszisztál mindehhez kiegyensúlyozott deklarációkkal, de jobbára csendben az Európai Unió, s benne az elvben Orbán Viktorral szemben alternatívát építő magyarországi ellenzék.
A több évtizede tartó konfliktus ilyen mértékű kiújulása megosztotta nemcsak a világ nagyhatalmait, de a harmadik világbéli és nyugati politikai szereplők is egymással élesen szembenálló pozíciókat vettek fel. A hazai pártok megosztottságát leginkább a Fidesz által október 23-án az Országgyűlés elé terjesztett nyilatkozat kapcsán lehetett érzékelni – a kormány Izraellel szolidaritást vállaló nyilatkozatáról szóló szavazáson a pártok egy része előzetesen jelezte, hogy nem fog részt venni, más frakciók tagjai között pedig tartózkodást és támogató szavazatokat egyaránt láthattunk. A nyilatkozat egyébként figyelmen kívül hagyta az akkor már látható veszélyt – amire több száz nemzetközi joggal foglalkozó szakember is figyelmeztetett –, hogy a rettenetes terrortámadásokra válaszként induló megtorlás nemzetközi egyezményekbe ütköző módon kezeli kollektív bűnösként az övezetben élő palesztinokat, és népirtásba csaphat át.
Ugyanazt a kérdéssort küldtük meg a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az LMP, a Párbeszéd és az MSZP sajtóosztályai számára november folyamán. Bár a válaszadásra több hetet adtunk a pártoknak, az MSZP-től így sem kaptunk választ, a DK pedig egy korábbi határozati javaslatát küldte meg, azzal, hogy álláspontjukat az részletesen tartalmazza. Megkerestük továbbá Jámbor Andrást is, aki a Fidesz nyilatkozatról szóló szavazás során különösen megosztott Párbeszéd frakciójában a Szikra Mozgalom politikusaként foglal helyet.
A konfliktus kiújulásához vezető október 7-i terrortámadásokat a megkérdezett pártok és politikusok egyhangúlag elítélték, azt megbocsáthatatlannak nevezve, szolidaritásukat fejezték ki az ártatlanul meggyilkolt izraeli civilek családtagjaival.
Független tényfeltárásra és a civilek védelmére lenne szükség a világ egyik legnyomorultabb helyén
Az egész világot megrázó, rettenetes jeleneteket ábrázoló képekkel és videókkal dokumentált támadások után induló izraeli ellencsapások és az övezet lakosságának egészét büntető döntések (mint az ivóvíz és az áramszolgáltatás korlátozása) kapcsán egy közös nyilatkozatban 800 nemzetközi jogi szakértő fejezte ki aggodalmát október közepén.
A Párbeszéd a fentiekkel kapcsolatos kérdésünkre adott november 21-i válaszában úgy fogalmazott:
„Gáza polgári lakossága egyszerre áldozata az izraeli hadsereg támadásának és a Hamász civileket élő pajzsként használó taktikájának.
Egyetértünk a nemzetközi közösség azon részével, amely önmérsékletre szólítja fel Izraelt is, és felemeli a hangját a további vérengzés ellen. Emellett a Hamásznak maradéktalanul szabadon kell engednie a Gázában fogvatartott izraeli túszokat.”
Jámbor András, a Szikra országgyűlési képviselője (lapunk alapítója, 2019-ig főszerkesztője) a Mércének elmondta, naponta követi a közel-keleti eseményeket, és egyetért azokkal a figyelmeztetésekkel, amelyeket például a Biden adminisztráció fogalmaz meg az izraeli hadsereg, az IDF (Israel Defense Forces) fellépése kapcsán.
„Elfogadhatatlan, ha ártatlanok szenvednek és hunynak el egy állami katonai akció következtében.
Izraelnek mindent el kell követnie, hogy a fellépése kapcsán ártatlan nők, gyerekek vagy palesztin férfiak ne essenek áldozatul a válaszlépéseknek”
– fogalmazott Jámbor, aki szerint az izraeli sajtó által dokumentált ciszjordániai önkényeskedésekkel szemben is erőteljesebben kéne fellépnie az ország vezetésének.
Az izraeli megszállás alatt lévő Ciszjordániában december 27-én hat palesztint megölt és többeket megsebesített egy izraeli légicsapás, a palesztin egészségügyi minisztérium közlése szerint, december 28-án több nagyvárost ért légitámadás. Az ENSZ emberjogi főbiztosa, Volker Türk e támadások nyomán felszólította Izraelt, hogy vessen véget az „illegális gyilkosságoknak” Ciszjordániában. A Palesztin Nemzeti Hatóság adatai alapján több mint 300 palesztin vesztette életét október 7. óta Ciszjordániában, többségüket az izraeli fegyveres erők ölték meg, kisebb részüket izraeli telepesek. A Hatóság szerint ugyanebben az időszakban több mint 3700 személyt tartóztattak le az izraeli erők ezen a területen.
A Momentum megkeresésünkre hangot adott reményének, hogy sikerül elkerülni a helyzet további eszkalációját, mert szerintük egy közel-keleti erőszakhullám drámai következményekkel járhat a globális biztonságra. Jámborhoz hasonlóan ők is támogatják a humanitárius folyosók megnyitását a civil áldozatok szenvedéseinek enyhítésére.
Tetlák Örs, az LMP országos elnökségének tagja november 10-én lapunknak kifejtette, hogy egyetértenek Izrael önvédelemhez való jogával, de szerintük a legfontosabb minden hasonló esetben, a humanitárius katasztrófa elkerülése.
„Maximálisan együtt érzünk az ártatlan civilekkel, azokkal is, akik elmentek egy izraeli zenei fesztiválra, és soha nem tértek haza, de azokkal is, akiknek az egyetlen bűnük az, hogy ugyanannak a menekülttábornak egy szegletében húzták meg magukat, mint a Hamász terroristái”
– mondta el Tetlák, hozzátéve, szerinte kevesen tudják, hogy egy tized Tolna-megyényi területről van szó, ahol kétmillió ember él összezsúfolódva, békeidőben is nehéz körülmények között. Kiemelte:
„Jelen pillanatban a Gázai övezet a világ egyik legnyomorultabb helye.
Az a palesztin kisfiú, aki fölül szétbombázzák a menekülttábort, ugyanannyira nem tehet a palesztin-izraeli konfliktusról, mint azok a zsidó fiatalok, akiket lemészároltak a Hamasz terroristái.”
A népirtás lehetőségével kapcsolatos figyelmeztetésekre reagálva november elején Tetlák a független tényfeltárás fontosságát hangsúlyozta azelőtt, hogy minősítenénk a térségben történteket. Szerinte már most látszanak erős jelzések, de ahhoz még – legalábbis november elején – nem rendelkeztünk megfelelő mélységű információval, hogy teljes bizonyossággal háborús bűnökről lehessen beszélni.
Egyetértés van abban, hogy a kétállami megoldás és a nemzetközi jogok érvényesítése jelenthet tartós békét
Az ellenzéki pártokat arról is megkérdeztük, hogy milyen lépések lennének szükségesek az izraeli-palesztin kérdés rövid- és hosszútávú rendezése érdekében, és milyen külpolitikai pozíciót tartanak kívánatosnak ehhez magyar részről. A beérkezett válaszokban egyetlen párt sem tett említést a magyar és az izraeli vezetés, különösen Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor közötti közeli viszonyról, aminek köszönhetően a magyar kormányfő szövetségesének fő szószólójává vált az Európai Unióban – ahogy arról sem, hogy október elejéig szélsőjobboldali kormány volt hatalmon a közel-keleti országban.
A Párbeszéd válaszában kiemelte, zöld, baloldali pártként szerintük az emberi jogok talaján állva kell békés, kölcsönösen elfogadható politikai megoldást találni. Hozzátették, az izraeli politika centruma az elmúlt években jobbra tolódott, Benjamin Netanjahu kormánya támogatta a megszállt Ciszjordániában a telepek bővítését, és más lépésekkel is fokozta a két nép közti feszültséget. Szerintük hosszú távú békét a nemzetközi közösség által szorgalmazott ’két állam’-megoldás jelentheti, de szerényen hozzátették,
„nincs nálunk a bölcsek köve a második világháború utáni legtartósabb regionális konfliktus megoldásához”.
Magyarország szükséges külpolitikai cselekvésével kapcsolatban elmondták, az EU-hoz hasonlóan a terrorizmus megfékezését, a civil lakosságot sújtó erőszak megállítását, valamint a konfliktusnak a nemzetközi jog, az érvényes ENSZ-határozatok, valamint az emberi jogok alapján történő rendezését kell előmozdítania, ösztönöznie.
Jámbor András szerint is a kétállami megoldás lehet a hosszútávú békét biztosító feltétel, de „ő sem merné azt gondolni, hogy meg tudja oldani a közel-keleti konfliktust”. Szerinte a magyar kormánynak nem kéne kettős mércét alkalmaznia például az ENSZ szavazások kapcsán, az ukrán háború és a palesztin-izraeli konfliktus esetében is olyan lépéseket kellene szorgalmaznia, amelyek az emberéleteket védik, és egy mindkét fél számára elfogadható, betartható és hosszú távú békét készítenek elő.
A Momentum az ENSZ-főtitkárral egyetértve bírálta a Hamász iszlamista palesztin terrorszervezetet és más csoportokat, amiért „polgári személyeket használnak élő pajzsként és válogatás nélkül lőnek ki rakétákat Izraelre”. A párt szerint a magyar külpolitika első és helyes lépése az lett volna, ha a honvédségi repülőgépeket nem arra használták volna a konfliktus kitörésének napjaiban, hogy a kormány tagjait reptessék Grúziába, hanem arra, hogy minél több magyar és EU-s állampolgárt menekítsenek ki a támadások sújtotta területről. Hosszútávon a Momentum szerint is a kétállami megoldás jelenthet tartós békét.
Tetlák Örs az Izrael és az arab államok közötti helyzet rendezését elősegítő Ábrahám-megállapodások irányát és a kétállami megoldást tartja támogatandónak. A hazai külpolitika részéről pedig a magyar állampolgárságú túszok kimentését nevezte meg prioritásként hasonló helyzetekben, „a diplomácia csendes és háttérbe húzódó eszközeivel”. Azokat a megszólalásokat viszont, mint Orbán Viktor „mini Gázákat” emlegető rádióinterjúja – ahol a miniszterelnök az Európába tartó bevándorlókat a gázai humanitárius katasztrófával és a terrorizmussal mosta össze – teljességgel elfogadhatatlannak tartja.
„Megint azt látjuk, hogy a gázai palesztinok nyomorúságát, a meggyilkolt izraeliek és családjaik szenvedését Orbán Viktor belpolitikai haszonszerzésre használja.”
A Momentum egyetért a rendőrség tüntetéstiltásával, a többi párt szerint értelmetlen az általános jogkorlátozás
Amint arról többször beszámoltunk a Mércén, a gázai konfliktus kapcsán szervezett békepárti tüntetéseket – Orbán Viktor rádiós interjúját követően – sorra betiltotta a rendőrség. Amíg a terrortámadásokat követően tartott izraeli áldozatokkal szolidaritást vállaló demonstrációt gond nélkül sikerült lebonyolítania a Budapesti Rendőrfőkapitányságnak, addig a palesztin áldozatokról is megemlékezni akaró megmozdulásoknak a legkülönbözőbb indokokkal tesz keresztbe. A Társaság a Szabadságjogokért szakértője szerint alapjogot sértő módon.
A Párbeszéd ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy egyfelől egyetértenek a pártjuk színeiben főpolgármesteri címet nyerő Karácsony Gergellyel abban, hogy nincs helye a terrorizmust támogató tüntetésnek Budapesten. Azonban szerintük az általános tiltás valóban felvet problémákat, „különösen úgy, hogy arról a rendőrség láthatóan a kormányfő nyilatkozata alapján döntött, noha neki a vonatkozó törvények semmilyen jogkört nem adnak annak eldöntésében, hogy mikor milyen tüntetés engedélyezhető”. A lapunknak adott válaszban úgy fogalmaztak:
„Természetesen nem elfogadható, ha egy tüntetés erőszakra buzdít, erőszakot támogat vagy antiszemita üzeneteket közvetít, ugyanakkor a világ számos nagyvárosában rendeznek a véleménynyilvánítás szabadságán és a jó ízlés határain belül maradó, palesztin és izraeli áldozatokkal egyaránt szolidaritást vállaló tüntetéseket.”
Jámbor András szerint, amennyiben ezek a tüntetések a palesztin áldozatok melletti kiállásról, és nem a terrorizmus támogatásról szólnak, „teljesen egyértelműen engedélyezni kéne őket”. A Szikra politikusa szerint, ahogy az Izrael melletti békés kiállásnak, úgy a palesztinok melletti békés kiállásnak is van jogalapja.
„Olyan tüntetés is tiltva lett, amely mindkét fél áldozataira emlékezett volna, és a béke mellett állt volna ki, ennek a tiltásnak én az értelmét nem látom”
– fogalmazott Jámbor.
Ezzel szemben a Momentum nem támogat semmilyen olyan megmozdulást, amely a hatóságok megítélése szerint nem lenne békés, és nem felel meg a biztonsági garanciáknak – derül ki a lapunknak megküldött válaszukból.
Tetlák Örs a betiltott tüntetésekkel kapcsolatban elmondta, azokról nem rendelkezik elég konkrétummal ahhoz, hogy meg tudja ítélni a rendőrségi döntéseket, de hozzátette, jelenleg erősen felfokozott a gázai kérdés körüli hangulat. Egy ilyen érzékeny pillanatban pedig nehéz eldönteni a politikus szerint, hogy egy palesztinpárti tüntetés valóban a palesztinokról tud-e szólni, vagy felmerülhetne-e olyan szándék, ami a Hamásszal egyetértő eseményt faragna abból.
„Úgy gondolom, hogy ez jelen pillanatban vékony jég.”
A fideszes szavazás
A kormánypárt nemcsak a tüntetések betiltásával próbált meg belpolitikai tőkét kovácsolni a közel-keleti konfliktusból. A támadások után nem sokkal egy, a migráció kérdését és a Hamász terrorakcióit összemosó politikai nyilatkozatot terjesztett be az Országgyűlés elé, amiben az akkor már több száz elhunyt gázai civilről nem esett szó –
a szövegben egyoldalúan álltak Izrael kormánya mellé.
Ugyan a Párbeszéd politikusai benyújtottak egy módosító javaslatot a nyilatkozathoz, amiben a kibontakozó humanitárius katasztrófára hívták volna fel a figyelmet, de ezt a fideszes többségű Törvényalkotási Bizottság elutasította.
A nyilatkozat elfogadásáról való döntést megelőzően a Momentum frakciója jelezte, hogy bár határozottan elítélik az Izraelt ért terrortámadást, mivel a kormánypárt parlamenti nyilatkozata összemossa a terrorizmust és a bevándorlást, és önös érdekekre használja a kérdést, a frakció nem vesz részt a szavazáson. Megkeresésünkre korábbi közleményükhöz hozzátették:
„Akkor fogjuk elhinni majd a Fidesznek, hogy őszintén kiáll a terrorizmus ellen, ha szabadon engedés helyett bezárva tartja végre a Magyarországon elfogott embercsempészeket, és nem támogatja tovább az ártatlan civileket gyilkoló orosz rezsimet sem.”
A Párbeszéd soraiban nagyobb megosztottság látszott. A teremben tartózkodó frakciótagok közül nem nyomott gombot a párt két társelnöke, Szabó Rebeka és Tordai Bence. Utóbbi megkeresésünkre úgy fogalmazott:
„Mint általában a politikai nyilatkozatok, ez megint egy ellenzéknek állított csapda volt a Fidesz részéről, amit annál izgalmasabbnak tartunk, mert ez már abban a pillanatban is több ezer ember halálával bánt nagyon méltatlanul. Ennyire átlátszó módon belpolitikai célokra használni egy ilyen katasztrófát szerintem még a Fidesz általános moráljának is alámegy.”
A politikus kifejtette, hogy a pártjuk általános álláspontját próbálták meg megjeleníteni az elutasított módosítóban. A szerintük különösen nehéz helyzetben, amit a Fidesz állított azzal, hogy már a szavazás előtt megpróbálták a terrorpártolás bélyegét sütni az ellenzéki képviselőkre – a voksolásra pedig Izrael nagykövetét is meghívták – nem szabtak szavazási irányt a frakció tagjai számára. Jámbor András, aki a Szikra politikusaként a Párbeszéd frakciójának tagja, a nyilatkozat elfogadása mellett döntött. A politikus lapunk megkeresésére úgy fogalmazott:
„Ez egy nagyon nehéz helyzet, hiszen nyilvánvaló, hogy a nyilatkozat egyoldalú, és olyan témákat emel be, amelyek nem szorosan a konfliktushoz tartoznak. Egy ilyen tragédiát napi politikai haszonszerzésre használ. Az számomra teljesen egyértelmű volt, hogy nem létezik olyan szavazati magatartás, amellyel a teljes véleményemet ki tudom fejezni.”
Hozzátette, ezért a terrort elutasító közös állásponthoz csatlakozott a javaslat megszavazásával, a többi „propagandisztikus állítás kapcsán” pedig elmondta:
„A felelősséget nem nekem kell vállalnom, hanem annak, aki egy ilyen ügyet napi politikai haszonszerzésre használ.”
Tetlák Örs úgy fogalmazott, ma nagyon nehéz a „migrációs butaságok” nélkül bármilyen politikai állásfoglalást elfogadni. A nyilatkozatot megszavazó LMP-ben azonban ebben a helyzetben fontosabbnak vélték, hogy határozottan kiálljanak a terrorizmus elítélése és Izrael jogos védelme mellett. Kiemelte:
„Egyébként ugyanezt a határozott kiállást várnánk például Ukrajna esetében is, hiszen amennyire Izraelnek van joga megvédenie magát, ugyanennyire van joga Ukrajnának is megvédenie a szuverenitását és a területén élő valamennyi állampolgárát, nemzetiségre való tekintet nélkül.”
