Miután a sajtóban – többek között a Mércén – megjelentek a hírek a makói Continental gyárban végrehajtott leépítésről, a cég kommunikációs ellentámadásba lendült. A más lapok mellett szerkesztőségünknek is elküldött közleményében a cég kifejti, hogy a Makói Gumiipari Szakszervezet és nevesül Hajdú Roland szakszervezeti titkár véleményük szerint rendszeresen „rosszindulatú, szándékosan valótlan, kicsavart állításokkal” támadja a céget.

„A hivatkozott cikkben elhangzottakra reagálva megtesszük a jogi lépéseket a szakszervezettel, jelen esetben Hajdú Roland titkárral szemben”

– áll a Continental által megbízott Influence Media lapunkhoz eljuttatott közleményében, amelyben a leépítés egyes részleteiről is beszámolnak, hangsúlyozva, hogy a törvényi előírásoknak megfelelően jártak el. Emellett cáfolnak több olyan állítást, amit (mi) nem írtunk le korábbi cikkünkben, miszerint:

• állításuk szerint nem igaz, hogy a munkatársak csak az üzenőtáblákról értesültek az elbocsátásokról (ilyet nem írtunk);
• az sem igaz, hogy többségében évtizedes munkaviszonnyal bíró kollégákat bocsátottak el, amit egyrészt nem írtunk mi sem, másrészt nem is cáfolják, hogy elbocsátottak volna ilyen munkavállalókat;
• tájékoztatták az üzemi tanácsot (cikkünkben fel sem merült, hogy ne tettek volna így, de egyébként friss információink alapján ez már meg is szűnt);
• valamint azt is cáfolják, hogy nemzetiségi alapon válogattak volna a dolgozók között, amit ugyancsak nem állítottunk.

Külön érdekesség, hogy szerkesztőségünknek címzett közleményében a PR-cég Hajdú Roland nyilatkozatát cáfolja, holott cikkünkben – amelyre vélhetően hivatkoznak, bár linket nem ágyaztak bele – Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke nyilatkozott.

Ezúttal viszont Hajdú Rolandot kérdeztük az ellene belengetett jogi eljárásról.

Hajdú elmondta nekünk, hogy ő is a sajtóból értesült a cég által tervezett jogi eljárásról, hivatalosan még nem kereste a cég vagy képviselője. Kérdéses számára, hogy a sajtónak adott nyilatkozataiban mi lehet az, ami nem igaz, és hogy mi miatt lenne jogilag terhelhető. Azt is elmondta, hogy korábban nem volt példa arra, hogy a cég sajtónyilatkozat miatt perelje a szakszervezetet, ugyanakkor a belső kommunikációs csatornákon számos alkalommal próbálta meg lejáratni „személyeskedő valótlan állításokkal”.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy – miképp honlapjukon közzé is tették – sem a Makói Gumiipari Szakszervezet, sem a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség nem állított olyat, hogy azért küldene el a makói Continental magyar dolgozókat, hogy indonéz vendégmunkásokat hozzon helyettük.

Ezzel szemben valóban beszámoltak arról, hogy 10-20 éve a vállalatnál dolgozó munkásokat bocsátanak el, Hajdú ennek fényében tartja elfogadhatatlannak a vendégmunkások alkalmazását a cégnél.

A szakszervezeti vezető azt is elmondta, hogy a cég közleménye, miszerint az elküldött kollégáknak a törvényileg előírtnál magasabb végkielégítést adnak, éppenhogy alátámasztja, hogy évtizedes munkatapasztalattal bíró kollégáktól válnak meg. Ezt ugyanis a kollektív szerződés (KSZ) írja elő – mégpedig azoknak, akik legalább tíz évet dolgoztak a vállalatnál. Érdemes kiemelni, hogy többek között épp azért sztrájkoltak korábban a makói Continental dolgozói, hogy megmaradjon ez a vívmány.

Hozzátette, amellett, hogy valóban küldenek el kölcsönzött dolgozókat is a cégtől – akikre nem vonatkozik a cég által hivatkozott, törvényileg meghatározott szintnél magasabb végkielégítés –, azt nem tudják, hogy pontosan hány, 10 évnél régebb óta a Continentalnál dolgozó munkást bocsátottak el, mert ezt az információt nem osztották meg velük.

Hajdú szerint a cég elsősorban el szeretné hallgattatni a kritikus hangokat, és nemcsak azzal, hogy perrel fenyegetik őt.

„Abszolút azt akarják, hogy itt ne legyen semmi, csöndben legyen mindenki”

– sommázta a helyzetet a szakszervezeti tisztviselő, aki azt is elmondta, hogy több olyan dolgozót is elküldtek, akik elmondásuk szerint korábban a cégvezetés által szervezett „teadélutánokon” kifejtették a véleményüket „bizonyos dolgokkal kapcsolatban”, közvetlenül az igazgatónak.

Mint a Continental leveléből kiderül, a dolgozókat a teljesítménymérés alapján bocsátották el, amit Hajdú azzal árnyalt, hogy – miképp korábbi cikkünkben is beszámoltunk róla – a szakszervezet szerint, a munkatársak beszámolói alapján egyenlőtlenül osztják el a munkaterhelést a dolgozók között.

„A kollégák elmondják, hogy igenis a nehezebb feladatokat, a nehezebb termékeket velük gyártatták, és a könnyebbeket odaadták a harmadik országbeli munkatársaknak. És nem cserélgették őket, hogy összehasonlíthassák a teljesítményt. Ez teljesítmény alapú elküldés? Ez egyébként ennél a cégnél nem is nagyon követhető, pláne nem rövid távon, ahhoz pedig, hogy ezt a »vezetőségnek« bemondásra elhiggyük, ahhoz már hitelüket vesztették előttünk is.”

– vázolta fel az értékelés visszásságait.

A szakszervezeti vezető szerint a cég dolgozói az eljárás miatt elégedetlenek a Continental vezetésével, és emlékeztetett arra is, hogy nem először fordul elő, hogy a cég elbocsát dolgozókat, majd tapasztalatlan munkaerővel helyettesíti őket, mikor úgy hozzák a piaci folyamatok. Mint korábban lapunk is beszámolt róla, két éve a cég inkább visszafizette az állami támogatást, minthogy megtartotta volna a munkavállalókat, amire a szerződése kötelezte (ezt egyébként tekinthetjük afféle kedvezményes állami kölcsönnek is).

Hajdú arra is kitért, hogy a Continental közleménye szerint nem jár el az üzemi tanács üléseire.

„Azért azt elfelejtették leírni, hogy az üzemi tanács, ha jól tudom, akkor november 24-ével megszűnt. De én augusztus 24. óta nem vagyok a tagja. Tehát az üzemi tanácsi munkában részt venni úgy, hogy már nincs is üzemi tanács, aztán ezt fölhánytorgatni, sőt, ellenem fordítva, úgy kommunikálni, mintha én nem látnám el az ezzel kapcsolatos feladatomat, eléggé furcsa, nem? Ettől függetlenül az MGSZ titkáraként 2023 szeptemberében érdeklődtem a rövid és hosszútávú kilátásokkal kapcsolatban.”

– világított rá némi visszásságra az MGSZ titkára, hozzátéve, hogy ettől függetlenül augusztus után elképzelhető, hogy a cég valóban közölte az ÜT-vel a tervezett létszámleépítést.

Azt ugyanakkor nehezményezi, hogy a cégvezetés nem tájékoztatja fajsúlyos kérdésekben a dolgozói érdekképviseletet:

„A szakszervezetet a leépítésről nem törvényi kötelezettsége tájékoztatni a munkáltatónak, az üzemi tanácsot is csak akkor kötelessége tájékoztatni, ha a csoportos létszámleépítés törvényi feltételeit akarja betartani. De ha a munkáltató nem akar csoportos létszámleépítést végrehajtani, akkor nem kötelező az üzemi tanácsot sem tájékoztatni. Viszont azt mindig hozzáteszem, hogy attól, hogy valami nem kötelező, de mondjuk ésszerű, praktikus vagy az együttműködés keretein belül úgy gondolja a munkáltató, hogy ő ennek ellenére tájékoztat, azt megteheti. (…) Az, hogy nem kötelező, az nem jelenti azt, hogy tilos.”

Fónagy János államtitkár egyébként csütörtökön elmondta, a kormányhivatalhoz egyelőre nem érkezett bejelentés csoportos létszámleépítésről, ahogy a kormányzati mantrát is felmondta, miszerint a cégek abban az esetben alkalmazhatnak vendégmunkásokat, ha nem tudják feltölteni állományukat magyarországi munkásokkal.

„Mi értjük pontosan, hogy a munkáltatónak a joga eldönteni, hogy ki dolgozik egy cégnél, és ki nem. De egyrészről, ha mi azt látjuk, hogy a döntés nem az itt dolgozó munkavállalók előnyére válik, vagy a hosszú távú munkahelyi biztonságát, vagy a megélhetésüket veszélyezteti, hogy nem jó a döntés, az ellen miért ne fogalmazhatnánk meg kritikát? Kritikát megfogalmazni úgy tudunk, ha tájékoztatnak, és meghallgatják a véleményünket. De ez nem történt meg, hanem meghozták a döntéseket, és utána már mit tud csinálni egy szakszervezet? Nyilvánossághoz fordulunk, és igenis elmondjuk a véleményünket, mert a cég nem kíváncsi arra, hogy a helyi munkavállalók érdekeit szem előtt tartva, mi hogyan vélekedünk egy-egy dologról. Ha fontos a »vezetőségnek« az MGSZ véleménye akkor megkérdeznek. A döntést meg az intézkedést is ők hozzák. Én nem mehetek oda minden nap az igazgatóhoz megkérdezni tőle, hogy igazgató úr, van-e valami olyan döntés mára, amiről úgy gondolja, hogy esetleg szeretne bennünket tájékoztatni, megkérdezni?”

– fejtette ki Hajdú Roland, hogy mit tartanának korrekt eljárásnak a vezetőség részéről. Azt is hozzátette, hogy elsősorban nem a cégvezetés lépésének jogszerűségét kérdőjelezik meg, hanem a praktikumát és az erkölcsösségét annak, hogy akár évtizedek óta a cégnél dolgozó munkavállalókat küldenek el, miközben kölcsönzött, harmadik országbeli munkások munkaviszonya megmarad.

Mint korábbi cikkünkben is kifejtettük, a munkáltató szempontjából azért lehet racionális a vendégmunkások foglalkoztatása, mert őket a cég munkaerőkölcsönzőn keresztül alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy nem a Continental, hanem egy másik, erre szakosodott cég alkalmazásában állnak – így a makói cégnek nincsenek velük szemben olyan kötelezettségei, mint a közvetlenül foglalkoztatott dolgozókkal szemben. Ezáltal – és a vendégmunkásokra vonatkozó szabályozások miatt általában is – a vendégmunkások is sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a magyarországiak, ráadásul a szabályozás miatt jóval kevésbé érdekeltek abban, hogy munkaviszonyaik javuljanak, érdekvédelmi tömörülésbe, szakszervezetbe szerveződjenek. Ennek részleteiről és arról, hogy a Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) hogyan próbálja mégis szakszervezetbe tömöríteni a harmadik országból származó munkásokat, ezzel egyszersmind a magyarországi munkavállalók érdekeit is védve, ebben a cikkben számoltunk be.

A Gumiipari Szakszervezeti Szövetség ezzel szemben úgy döntött, nem próbálja meg megszervezni a vendégmunkásokat. Mint Radics Gábor, a GSZSZ elnöke lapunknak elmondta, ennek az az oka, hogy véleményük szerint a harmadik országból érkezett munkásoknak alapvetően mások az érdekeik, mint a magyarországiaknak. Ennek oka épp a vendégmunkások foglalkoztatási kereteit előíró szabályozás: legfeljebb 2+1 évre maradhatnak itt, nem folyamodhatnak letelepedési engedélyért és a családjukat sem hozhatják magukkal. Ezért – a GSZSZ meglátása szerint – nem érdekeltek a túlórák korlátozásában, kevesebb bérért többet hajlandóak dolgozni, akár végkimerülésig. Ezt lehet egy-két évig csinálni, de 20 évig nem, maradandó károsodás nélkül, ahogy ez látszik például a munkaköri alkalmatlanság miatt el nem bocsátott, de jövedelemhez nem jutó makói házaspár esetében is, akiket már így is túlhajszolt a gyár.

A makói Continental gyárban zajló munkaharcról rendszeresen hírt adunk a Mércén. 2021-22-ben kétrészes riportban dolgoztuk fel a makói sztrájkot és utóéletét, és mint tavaly beszámoltunk róla, a cég még a vendégmunkás-program meghirdetése előtt élen járt a harmadik országbeli vendégmunkások kölcsönzésében is. Többször is találkoztunk a makói szakszervezettel és a dolgozókkal, egyik alkalommal egy korábbi, franciaországi Continental-sztrájkról szóló filmet is levetítettünk – ami annyira megriasztotta a céget, hogy munkáslázadástól tartottak.