Fontos állásfoglalást tett az Európai Parlament azzal, hogy szeptember 14-én kimondta, a prostitúció a nők elleni erőszak egy formája, nem pedig munka vagy egyéni választás. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség értékelése szerint a Maria Noichl német szociáldemokrata EP-képviselő által jegyzett állásfoglalás a prostitúciótúlélők győzelme. Ahhoz azonban politikai akaratra van szükség, hogy visszaszoruljon Magyarországon a jelenleg virágzó, elsősorban nőket és fiatal lányokat érintő, szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem.
A prostitúció kapcsán két szemlélet áll élesen szemben egymással, amelyek az EP-ben is egyértelműen egymásnak feszültek. A bordélyliberalizációs német/holland modell, mely szerint nem tiltani, csupán szabályozni kellene a prostitúciót, mert vannak, akik önként választják ezt a „munkát”, őket pedig segíteni, és nem megbélyegezni kellene. Valamint a svéd „egyenlőség-modell”, amely ezzel szemben azt mondja, hogy az emberkereskedőket és a vásárlókat is büntetni kell, mert a prostitúció nagyon nagy részt kiszolgáltatott helyzetű nők kizsákmányolásán alapszik. Ebben a modellben sem büntetik a prostituáltat az eredeti elképzelés szerint, sőt kiterjesztett szociális-egészségügyi-mentális-munkaügyi segítséget kap, kilépő programokkal segítik, emberi jogait maximálisan tiszteletben tartják.
Ugyanakkor a modellt alkalmazó államok is részben a rendőrséggel igyekeznek kezelni a helyzetet, ennek következtében pedig a legkiszolgáltatottabb (bevándorló, kisebbséghez tartozó, szegény) helyzetű prostituáltak egyes megfigyelések szerint ugyanúgy hatósági vegzálás áldozatai lehetnek.
Az állásfoglalás kiemeli, hogy „a prostitúcióban részt vevő személyek, különösen a szegénységben élő nők, valamint a migráns, a faji alapon megkülönböztetett és LMBTIQ+-személyek aránytalan és de facto kriminalizálása, magas szintű megfigyelésük, a pénzbírságok és házi razziák miatt nem rendelkeznek jogbiztonsággal”, vagyis folyamatos rendőrségi és bírósági üldöztetéssel szembesülnek, további marginalizálódásnak és megbélyegzésnek vannak kitéve, ami negatívan befolyásolja fizikai és mentális egészségüket.
A kerítés és a szexuális szolgáltatások vásárlásának legalizálása növeli a keresletet, és normalizálja a szexuális szolgáltatások vásárlását. A prostitúcióban részt vevő emberek megbélyegzése továbbra is fennáll ebben a rendszerben, és több tanulmány állapította meg, hogy a női testek megvásárlásának normalizálása együtt jár a nők elleni erőszak növekedésével, valamint a prostitúcióban részt vevő nőkkel és általában a nőkkel szembeni előjogok szemléletének elterjedésével.
Egyes tagállamok (pl. Németország, Hollandia, Ausztria) a prostitúció teljes legalizálásával próbáltak véget vetni a nők prostitúcióban való megbélyegzésének és függőségének, ezért nagyobb biztonságot és munkavállalói jogokat biztosítanak számukra. Az EP állásfoglalása szerint azonban a legalizálási modell nem hozta meg a kívánt javulást a prostituáltak számára.
Ahol a prostitúció jogszerű, az emberkereskedők számára sokkal könnyebb a jogi környezetet az áldozatok kizsákmányolására használni,
az emberkereskedők gyakran legális vállalkozások mögé bújva zsákmányolják ki és tartják függésben a nőket, ez pedig megnehezíti a rendőrség és a bűnüldöző szervek számára az emberkereskedelem elleni hatékony küzdelmet.
„A prostitúció szexuális szolgáltatások megvásárlásának legalizálása révén történő normalizálása negatív hatással van a fiatalok szexualitással kapcsolatos felfogására és elvárásaira, valamint a nők és férfiak közötti kapcsolatokra, továbbá a nemek közötti egyenlőségről alkotott elképzeléseikre”.
Az állásfoglalás kiemeli, hogy Svédországban a skandináv (egyenlőség) modell bevezetése óta jelentős és pozitív változás következett be a fiúk és a férfiak hozzáállásában: a prostitúcióban részt vevő nőket kevésbé a férfiak szexuális vágyait kielégítő tárgyaknak, mint inkább kizsákmányolás áldozatának tekintik, ami visszatartja őket a szexuális szolgáltatások megvásárlásától. Ezzel szemben egy kutatás, melynek során a prostituáltak szolgáltatásait igénybe vevők véleményét kérdezték különböző országokban, rámutat arra, hogy a kutatás során megkérdezett, Németországban szexuális szolgáltatásokat vásárlók 55%-a elismerte, hogy a tranzakció során találkozott kerítővel vagy emberkereskedővel, vagy fizetett ilyen személynek, 39% pedig úgy érezte, joga van bármit megtenni a prostitúcióban részt vevő nővel, miután fizetett érte.
A „szexmunka” mellett érvel a zöldek többsége és a Momentum képviselőcsoportja, a liberális Renew Europe képviselőinek nagy része is. Ők emberjogi kérdésnek tartják a prostitúciót, vagyis szerintük ártalomcsökkentésre és a prostituáltak támogatására van szükség, nem pedig a stigmatizálásukra. Ami a magyar EP-képviselőket illeti, Donáth Anna momentumos képviselő is ezzel indokolta, miért szavazott nemmel az állásfoglalásról: mert az a szexuális szolgáltatások vásárlásának büntetésére és a kriminalizálásra helyezi a hangsúlyt, ahelyett, hogy az ebben dolgozók jogainak és egészségének védelmével foglalkozna.
„Donáth Anna az úgynevezett holland modellt támogatja, amely szerint a kriminalizálás helyett inkább a szexmunkások jogainak, valamint fizikai és mentális egészségének védelmére kell koncentrálni. Olyan, szabályozott kereteket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy biztonságban és méltósággal végezhessék munkájukat” – közölte az rtl.hu kérdésére a párt.
Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az egyenlőség-modell egyáltalán nem célozza a prostituáltak megbélyegzését, sőt, felajánlja azokat a segítségeket, amelyeket a „szexmunka” liberalizációja mellett érvelők számon kérnek.
„Senki soha nem mondta, hogy a prostituáltat kellene büntetni, vagy hogy neki nem kellene segítséget kapnia”
– kommentálta a Momentum nyilatkozatát lapunknak Juhász Borbála, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség munkatársa.
A DK képviselői és a volt MSZP-s Ujhelyi István támogatta az állásfoglalást, míg a jobbikos Gyöngyösi Márton, valamint a Fidesz képviselői tartózkodtak. A nőjogi szervezetnél úgy látják, a magyar képviselők nincsenek igazán képben a témával, előfordul, hogy keverik az alapvető fogalmakat is, holott az értékrendjükbe elvileg illeszkedhetne a prostitúció visszaszorítása.
Csakhogy, például ha a kormánypárti képviselők kiállnának a prostitúcióra kényszerített nők védelmében, túl sok, túl összetett kérdés, megoldandó probléma és költség merülne fel, melyeket egyszerűbb nem felvállalni.
„Az egyenlőség-modellnek egy nagyon robosztus lába a nagyon erős szociális háló”
– mondja Juhász.
A szociális ellátás magas szintű biztosítása elengedhetetlen a megelőzéshez és a túlélők segítéséhez is, akik általában leromlott egészségügyi és mentális állapotban vannak, például az őket ért (gyerekkori) erőszak miatt gyakran poszttraumás stressz szindrómával küzdenek, és a szerhasználat is elterjedt. Ugyan léteznek kísérleti programok túlélőknek, ezeket civilek és egyházi szervezetek csinálják, fennmaradásukat pedig nagyban befolyásolja, hogy van-e elég forrás, hiszen a magyar kormány – mint számos más területen – ez esetben is úgy hárít feladatokat a civil szférára, hogy segítséget nem ad. Magyarországon a pszichoterápiás és pszichiátriai ellátás ráadásul széles rétegek számára alapvetően is nagyon nehezen hozzáférhető, nemhogy a prostitúciótúlélők számára – teszi hozzá Juhász.
A legtöbb prostituált kiskorúként válik az emberkereskedelem áldozatává,
a prostitúcióba kerülés átlagéletkora Magyarországon 13 év.
A legalapvetőbb probléma pedig, hogy bár a rendőrség igyekszik fellépni a lányok és nők szexuális kizsákmányolása ellen, a megelőzésre sokkal több erőforrást kellene fordítania a kormánynak. Jó irány például, hogy függetlenül a 14 éves beleegyezési korhatártól, a svéd egyenlőség-modellhez hasonlóan, nálunk is büntetik a gyerekek testéért fizetőket, és az is emberkereskedelemnek számít, ha adott esetben nem erőszakkal vették rá a lányt/nőt arra, hogy pénzért árulja a testét, hanem kihasználták reménytelen gazdasági helyzetét, ami miatt nem volt más választása.
A bűnüldözés azonban nem kompenzálhatja a szociális háló gyengeségéből fakadó súlyos hiányosságokat:
a gyermekvédelem súlyos rendszerhibáiról számos dolog mellett az is árulkodik, hogy nem képes megakadályozni kiszolgáltatott helyzetű fiatal lányok testének áruba bocsátását.
Magyarország a prostitúciós célú emberkereskedelem tekintetében kibocsátó országnak számít, bár a prostituáltakat először itthon „törik be”, és csak később viszik ki őket külföldre. A prostitúcióba kerülés veszélyeztető faktorai közt szerepel a teljesség igénye nélkül a gyermekkori szexuális abúzus, a bántalmazó, rosszul funkcionáló család, a kora gyermekkori érzelmi elhanyagoltság, az állami gondozásban való nevelkedés, a mélyszegénység és az, hogy valaki lánynak születik.
A prostitúció szinte mindig együtt jár rendszeres, súlyos bántalmazással, éheztetéssel és drogfogyasztással is, az érintettek fizikai és mentális egészsége súlyosan károsodik, gyakori a korai terhesség. A helyzetet nehezíti, hogy a fiatal áldozatok gyakran érzelmileg kötődnek a „lover boy”-okhoz, akik célzottan sérülékeny lányokra vadászva szerelmi kapcsolatot imitálnak, a bizalmukba férkőznek, így az áldozatok gyakran nem is tekintenek magukra emberkereskedelem áldozataként.
Európában a prostituáltak 90%-a nő és lány, a szexuális szolgáltatások vásárlói pedig 97%-ban férfiak. A prostitúció ugyanis a nők elnyomásán alapul, a patriarchális társadalom struktúráin belül. Kihasználja a nők férfiakkal szembeni társadalmi és gazdasági kiszolgáltatottságát, ebből kifolyólag az egyenlőség-modell a prostitúciót a patriarchátus egyik szélsőséges termékének tekinti. Elsősorban azt próbálják megakadályozni, hogy a kiszolgáltatott nők bekerüljenek ebbe a rendszerbe, valamint segíteni igyekeznek kilépésüket, és azt követően továbbra is megvédeni őket.
Mindez újabb aspektusból világít rá arra is, hogy a nők elleni erőszak terén alapvető, rendszerszintű hiányosságokat kellene felszámolnia a kormánynak, és a gyermekvédelemben sem „az LMBTQ-lobbi elleni harc” a legégetőbb kérdés, hanem olyan valódi problémák, mint a családon belüli szexuális és fizikai erőszak, a szegénység, az állami gondozásban felnövő gyerekek esélyei a boldogulásra, a szexuális nevelés – és még hosszasan sorolhatnánk. Mindezt az EP állásfoglalása is fontos intézkedésként írja elő a tagállamoknak.
Ez persze rengeteg pénzbe kerülne az oktatást, a szociális- és egészségügyi ellátást kritikus szintre leépítő magyar államnak, az intézkedések hiánya viszont nők és gyerekek életébe kerül.
Az EP állásfoglalása mindenképp jelentőségteljes, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az egyenlőség-modellt bevezető országokban is széleskörű társadalmi összefogásra és a feminista szervezetek kitartó, sokéves munkájára volt szükség. Az állásfoglalásnak pedig inkább politikai jelentősége van, jogi kötőereje annál kevésbé a tagállamokra nézve, így nagy valószínűséggel még hosszú évekbe, évtizedekbe telik, mire Magyarországon is változás indulhat meg mind társadalmi, mind politikai és jogi szempontból is.
„Jó lenne, ha lennénk olyan erősek, hogy éveken keresztül fenn tudjuk tartani ezt a gondolatot” – értékelte a helyzetet Juhász Borbála, azt ígérve, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség ahogy eddig is, ezután is kapacitálni fogja a kormányt a prostitúció erőszakká nyilvánítására és visszaszorítására.
