Vasárnap az olaszországi Lampedusa szigetére látogatott Georgia Meloni olasz miniszterelnök kíséretében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. A látogatást előbbi kérésére hozták össze, hogy az Európai Bizottság is „a saját szemével lássa”, mi a helyzet. A helyzet valóban nehezen tartható, csak a látogatás előtti három napban 8500 menekült érkezett hajókon az apró szigetre, többnyire tengeri hajózásra alkalmatlan csónakokban, ki tudja, hány veszélynek kitéve.

A helyi lakosság felháborodottan követi az eseményeket, érthetően. Nem nekik egyedül kellene megoldani minden problémát, a kapacitásaikon pedig bőven túl vannak.

Bármennyire is igyekszik azonban Meloni az EU-ra kenni minden felelősséget, és bármennyire is erőlteti a Bizottság a szélsőjobboldalnál is szélsőjobboldalibbnak tűnni akaró menekültpolitikáját, valójában egyikük sem tud, vagy akar kitörni az eddigi rossz stratégiából.

Az Európai Unió továbbra is erőlteti az eddig sem működő menekültpolitikáját

Bármit is mond Orbán Viktor vagy propagandamédiája, az Európai Bizottság („Brüsszel”) kifejezetten nem kesztyűs kezéről ismert, amikor az Európába igyekvő menekültekről van szó. Sem alapvető emberiességi, sem praktikus, sem stratégiai szempontból nem működik az „Európa Erőd” koncepciója. Ezt a mintegy 7 éve létező koncepciót a menekültek kívül tartása érdekében gyakran igencsak megkérdőjelezhető kormányoknak kicsengetett eurómilliárdok, a velejéig korrupt és embertelen FRONTEX EU-s határrendészeti szerv egyre nagyobbra duzzasztása és a legsúlyosabb emberi jogsértések feletti szemhunyás jellemzi.

A Mércén Pap Szilárd István már 2019-ben átfogó cikkben hívta fel a figyelmet arra, hogy a keménykedésre és „kiszervezésre” építő brüsszeli stratégia nem csak, hogy könyörtelen, de éppen arra nem jó, amire kitalálták, vagyis a menekültek hullámainak megfékezésére. Nem tehetünk mást, minthogy újra és újra elismételjük, hogy az EU-s kasszát évről-évre terhelő kívültartásdíj igen sok esetben éppen olyanoknál landol, akik még azoknak a listáján is a legutolsók, akiknek az EU soha nem adna egy fityinget sem: az embercsempészeknél.

Hozunk is készséggel néhány példát arra, hogy mely országoknak fizetett az EU eddig vaskos eurómilliókat azért, hogy megfékezzék, illetve visszafordítsák a klímakatasztrófa, a polgárháborúk és a lehetetlen gazdasági helyzet elől Európa felé menekülőket: Törökország mellett ilyen Líbia, Niger, vagy éppen Szudán.

Még a nemzetközi helyzettel nem sokat törődő olvasó is sejtheti, hogy ezekben az országokban egyrészt maga az állam hatalma sem több gyakran puszta fikciónál, de amikor éppen valamelyest működik, akkor is annyira korrupt, hogy ahhoz képest Orbán Viktor maga Robespierre.

Köszönhetően az oknyomozó újságíróknak és az ENSZ szakértőinek, már legalább négy-öt éve jól lehet ismerni azt a dinamikát, amelynek alapja a fent említett országok kormányaihoz, illetve rendészeti szerveihez érkező pénzek átfolyása magukhoz az embercsempészekhez, tudvalevőleg ezen kormányzati szervek ezeken a tájakon olyan előszeretettel játszanak félidőket a rendészeti és a csempészbizniszben, hogy gyakran nem is lehet a két ágazatot megkülönböztetni.

De nem csak az indirekt pénzügyi támogatással erősíti az embercsempészetet az EU. Azt sem különösebben nehéz belátni, hogy minél keményebben zár le jellemző/biztonságos útvonalakon a külsős határőrizet, annál inkább fognak az emberek rákényszerülni az embercsempészek „szolgáltatásaira”, annál valószínűtlenebb/veszélyesebb útvonalakon fognak próbálkozni.

Tehát végső soron ismét az embercsempészetet virágoztatja fel a kemény kéz politikája, miközben az ártatlanokkal szemben még embertelen is.

Mindez az igazán nem rakétatudomány-számba menő összefüggés valahogyan annyira nem tudja elérni az „ugyanabból többet” igazán primitív problémamegoldási stratégiájához ragaszkodó EU-t, hogy Ursula von der Leyen pár nappal ezelőtti évértékelő beszédében olyan „új” struktúrákat (törvényi, illetve kormányzati) javasolt, amelyek ugyan nem újak, viszont legalább hatásosak sem lesznek, ez szinte borítékolható.

Sok sikert…

„Új törvényekre és új kormányzási struktúrákra van szükségünk. (…) Erősebb bűnüldözésre, ügyészségi munkára, és az ügynökségeink (Europol, Eurojust, Frontex) szerepének kiemelésére kell törekednünk.”

– közölte a Bizottság elnöke minden különösebb további kifejtést mellőzve szeptember 13-án.

Von der Leyen arra is ígéretet tett, hogy a további konkrét lépéseket megtárgyalják majd egy későbbiekben összehívandó „embercsempészet-ellenes” konferencián. A bizottsági elnök határozottan jelölte ki a feladatot: „Véget vetni ennek az érzéketlen és bűnös üzletágnak”.

Hát, a fentiek alapján igazán sok sikert kívánunk neki.

A különböző emberi jogi szervezetek, és magának az ENSZ-nek a vezetői is évek óta szorgalmazzák az embertelen keménykedés helyett a biztonságos folyosók létrehozását, és a menekültek újratelepítése – tehát a belépési országból való áttelepítést másik befogadóországba – rendszerének megerősítését. Persze ez a politikailag nehezebb út, viszont legalább egyértelműen járható:

az ukrajnai háború kitörése óta mintegy négymillió ukrajnai embernek sikerült ilyen megoldásokkal biztonságos helyet találni Európa-szerte.

A szélsőjobboldali erőpolitika erőltetése viszont még eddig soha, semmilyen menekülthelyzetet nem oldott meg.