Legkevesebb 300 embernek nyoma veszett, amikor három lélekvesztőn keresztül Szenegálból a spanyolországi Kanári-szigetekre próbálkoztak eljutni az Atlanti-óceánon.
A Reuters hírügynökség arról ír, hogy a két kisebb halászhajó 15 napja tűnt el. Az egyiknek a fedélzetén 65 ember, a másiknak 50-60 tartózkodhatott. A harmadik hajó június 27-én indult el Szenegálból,
s a kétszáz utasáról azóta nem érkezett információ.
Mindhárom hajó a Szenegál déli részén fekvő Kafountine-ból indult, amely mintegy 1700 kilométerre van Tenerifétől, a Kanári-szigetek egyikétől. Erről Helena Maleno, a Walking Borders munkatársa számolt be a hírügynökségnek, aki azt is elmondta, hogy a menekültek a szenegáli politikai bizonytalanság miatt hagyják el tömegesen az országot. Bár arról nem szólt részletesen, hogy mit fed a „politikai bizonytalanság”, többek közt azokra a halálos áldozatot követelő tüntetésekre gondolhatott, melyeket a hivatalban lévő Macky Sall elnök antidemokratikus törekvései váltottak ki.
Az újabb menekültkatasztrófa kapcsán a BBC felidézi, hogy a Nyugat-Afrika partjainál fekvő Kanári-szigetek váltak a Spanyolországba igyekvő menekültek fő célpontjává. Az atlanti migrációs útvonalat, amely a világ egyik leghalálosabb migrációs útvonala, jellemzően a Szaharától délre fekvő afrikai országokból érkező menekültek használják.
Az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének adatai szerint 2022-ben legalább 559 ember halt meg a Kanári-szigetekre való eljutási kísérletek során. Az áldozatok közt legkevesebb 22 gyermek volt.
Kitoloncolás
Emlékezhetünk, hogy még egy hónap sem telt a legutóbbi tömeges menekültkatasztrófa óta. Mint ahogyan arról a Mérce is beszámolt, június 14-én Görögország partjainál elsüllyedt egy halászhajó, amely több száz, Európába tartó embert szállított. A bajba jutottak közül 104 embert sikerült kimenteni, ötszáz embernek nyoma veszett. Bár a görögországi parti őrség tiltakozott az ellen, hogy a mulasztása miatt érte baleset a hajót, a Süddeutsche Zeitung oknyomozó újságírói pár nappal később bebizonyították, hogy az órákon át veszteglő hajó akkor süllyedt el, amikor a parti őrség elkezdte vontatni.
Ahogyan a görögországi hajóbaleset, úgy a mostani spanyolországi is az Európai Unió tehetetlenségéről és az uniós kormányzat közönyéről tanúskodik.
Gyakorta megesik, hogy a tagországok a menekültek ellátását egymásnak „passzolgatják át”, az EU menekültügyi szerve, a Frontex pedig hozzájárul a menekülteket szállító hajók visszafordításához.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF tavaly júliusi jelentése szerint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség több esetben is eltussolta, hogy Görögország Törökország vizeire toloncolt át menekülteket. Általános, hogy az uniós szervek az „embercsempészeket” hibáztatják a hajóbalesetek miatt, megfeledkezve arról, hogy az elhibázott menekültpolitikák, az állami erőszak hívja éltere az embercsempészeket.
A lapjainkon magyar fordításban megjelent írásában Mary Lawlor a következőképpen foglalta össze a problémát a görögországi hajóbaleset kapcsán: „…az emberek nem az embercsempészek miatt választanak rendkívül veszélyes útvonalakat annak reményében, hogy eljutnak az EU-ba. Mindaddig, amíg nincsenek biztonságos, legális és hozzáférhető útvonalak, amelyeken az emberek elmenekülhetnének a konfliktusok és a klímaváltozás hatásai elől, eljuthatnának szeretteikhez, hogy újra együtt élhessenek, vagy elindulhatnának, hogy jobb életet keressenek, addig az embercsempészeknek lesznek kliensei. […] Világos, hogy az EU és tagállamai készek elfogadni, hogy emberek halnak meg Európa határain.”
Álláspontok
A spanyolországi katasztrófa is arra világít rá, hogy az Európai Uniónak a vendégbarátság elvén nem pusztán a már szerencsésen megérkezett menekülteket kellene pártfogásba vennie, de az Európába tartóknak is biztonságos útvonalat kellene biztosítania.
Ám az uniós menekültügyi „reform” még az első követelménynek sem látszik eleget tenni.
Az uniós tagállamok évek óta húzódó viták után végül júniusban állapodtak meg két kulcsfontosságú menekültügyi és migrációs javaslatról. A tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsában a menekültügyi és migrációkezelési rendszerről, valamint a menekültügyi eljárásokról szóló rendeletről ugyan döntöttek, ám ezeket még az Európai Parlamentnek és a miniszteri Tanácsnak is jóvá kell hagynia.
Nincs többről szó, mint egy további tanácskozásoknak alapul szolgáló álláspontról. Hiába sugallja tehát például a szélsőjobboldali magyarországi kormány, hogy a „migránskvóta” és a „betelepítés” eldöntetett.
Bár színleg úgy tűnhet, hogy az Európai Unióban valódi viták előzték meg a „reformjavaslatokat”, a Jacobin magazin rámutat, hogy a „liberálisnak” titulált „Brüsszel” Európa sokkal egységesebb, mint amilyennek látszik. Jellemző példa, hogy Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke bár talán ellenállt a kerítések finanszírozásának, de gyakorlatilag az első munkanapján tízezer új határőrre és az „európai életmódunk védelmére” létrehozott új szervre tett ígéretet.
A most elfogadásra váró javaslat – amely a 2015-ben látványosan megbukott dublini rendszer hivatott fölváltani – noha csakugyan terheket venne le azokról az államokról, amelyek nem boldogulnak a menekültek ellátása során, szolidárisnak éppen nem mondható.
Ahogyan a Telex összefoglaló írásából is kihüvelyezhető, a tanácsi álláspont például a rossz hírű tranzitzónák felállítását szorgalmazza. Ezek – talán – nem lennének olyan könyörtelenek, mint az egykori magyarországi tranzitzónák, végeredményben ugyanazt a célt szolgálják: a menekültek eltántorítását. A szélsőjobboldali olaszországi kormány nyomására a javaslatba az is bekerült, hogy a menedékkérőket három évig visszaküldhetnék, ha nem az értük felelős országban tartózkodnak, s ehhez elég lenne pusztán egy értesítés. Szintén könnyebbé válna az EU-n kívülre visszaküldeni a sikertelen kérelmezőket is, legyen szó a hazájukról vagy egy biztonságosnak nyilvánított harmadik országról, melyeknek a körét több tagország is bővítené.
A kitoloncolásokról a tagállamok dönthetnének – természetesen a nemzetközi jogot betartva, jelesül azt a nemzetközi jogot, melyet éppen az Európai Unió szegett meg oly sok alkalommal a menekülthajók visszatoloncolása során.
